Mégsem...

Eltelt kb 3 hét az utolsó bejegyzés óta, ez elég is volt ahhoz, hogy meggondoljam magam. Már ami a lombikot illeti. Eddig is voltak fura, negativ érzéseim ezzel a lombikkal kapcsolatban, úgy éreztem, tutira nem fog sikerülni. Sokat örlődtem, h mitévő legyek. Lemondjam? Ne mondjam? Nem is a pénz miatt, bár jó sokba lenne, hanem inkább az elvesztegetett lehetőség miatt. Múlt héten aztán Sz. kórházba került, hányásos, kiszáradásos témával, de végül kiderült, h lelki alapon történt... Szóval ez adta meg a végső lökést, h lemondjam. Igy júliusra kaptunk új időpontot (ez is durva h januárban csak júliusra lehet időpontot kapni!! ), addig pedig a többi dolgunkkkal foglalkozunk. Sz-nek 6 hete van megirni a szakdogáját, utána államvizsga, és gőzerővel keressük a házunk :)
Dani is egész embert kívánt, szóval nem fogunk unatkozni :)

Visszatekintés

2009. január 11-én ismertem meg a párom. Pontosan ma 5 éve :) Ennek örömére elmentünk arra a helyre - csakúgy mint eddig minden évfordulónkon - ahol megismerkedtünk. Gyerkőc a nagyinál, holnap megyünk érte, ma este még azért egy mozira elmegyünk :)

Szóval ma kicsit visszaidézem mi is az, amin már túlvagyunk.

2010-ben úgy gondoltuk, hogy nincs már mire várunk (akkor én 32, párom 34éves volt) jöhet a kisbaba! Nagy naivan persze azt hittük, h nekünk bizony az első hónapban összejön majd.. :) Hát tévedtünk. Szóval amint megjött, és szembesültünk vele, h ez bizony most nem sikerült, párom (ezután csak Sz-ként fogom emliteni, mégis csak rövidebb), szóval Sz. úgy gondolta elmegy kivizsgáltatni magát. Ez 2010. juliusában volt. Valahogy én úgy éreztem, h nekem semmi bajom, velem minden rendben, ezért vele kezdtük a sort. Hamar kiderült, h nem tévedtünk, az eredmény elég lehangoló volt. Spermaszám 6millio, 10%mozgóval. A kezdeti sokk után, gyorsan jött a net, és megnéztük mi a teendő. Azt inkább hagyjuk, h az andrologus csak tippelgetett, felirt 3 receptet, h ha ez lenne a gond akkor ez segit, ha meg az lenne a gond a másik segit... Szóval mi majd vitaminozunk! Ki is találtuk, miket milyen mennyiségben kell szedni, kb a fél patikát felvásároltuk, Sz. napi 20-22 szem bogyot szedett. Ime: :)

3 hónap mulva kellett visszamenni ellenőrzésre. Nagyon biztunk benne, h majd ez a sok bogyó segit. Ismét kopp. Az eredmény szinte ugyanaz, semm nem változott. Nem keseredtünk el, folytatjuk a vitaminozást, majd legközelebb jobb lesz. December elején ugy éreztük itt az idő az ujabb számlálásra, de kérdezzünk most meg mást, igy másik dokihoz mentünk. Izgatottan vártuk, h megtudjuk az eredményt. 1 millo!!! Nah, alig vártam h kiérjünk a rendelőből, alig birtam visszatartani a sírást. Kint aztánt csak zokogtam. Nem értettem, miért??? Ez az állapot kb 2 napig tartott, és akkor azt mondtam, ideje, h komoly segitséget kérjünk, nekünk ez nem megy. Igy másnap telefonáltam tapolcára.
Január 6.-ra kaptunk időpontot, és akkor már nagyon boldog voltam. :)
Innentől már minden gyorsan történt. Megtörténtek a kivizsgálások, nálam minden rendben volt, párom eredménye érdekes módon 18 millo lett  igaz csak 10% volt a mozgó, igy inszemekkel kezdtünk. 3 inszemünk volt 2011. március, április, május. Ekkor közölte a doki, h nem érdemes tovább ezzel próbálkozni, folyatassuk inkább lombikkal. Igy juniusban elkezdtük a lombikot, július 22-én pedig pozitivat teszteltem :)

2012. márc. 30-án megszületett gyönyörű kisfiúnk, D. :) 4200g és 53cm volt.
Imádjuk, az életünk értelme.

Kb. másfél éves volt mikor úgy gondoltuk, h szeretnénk egy kistestvért neki.
Igy 2013. szeptemberében ismét telefonáltunk tapolcára. Fagyasztott embrionk nem maradt, igy előlről kellett mindent kezdenünk. Októberben kezdtem szurni magam, novemberben volt a lombik.
Ez most teljesen más volt, mint 2 éve, rosszabbul reagáltam, és minden megtörtént, aminek nem kellett volna. Talán erről majd irok később egy külön bejegyzésben. Szóval november végén a teszt negativ lett.
Magunk alatt voltunk, hogy lehet ez? De aztán jöttek az ünnepek nem volt időnk agyalni. Időközben telefonáltam ismét tapolcára, mert azt hallottam, iszonyat hosszu várolista lehet rövidesen, igy még épp elő tudtak jegyezni a márciusra.

Hát most itt tartunk.

Az első bejegyzés

Hát rászántam magam. Már régóta terveztem, h belevágok a blogírásba. Rengeteg blogot olvasok, hasonló cipőben járó lányoktól, éppen itt az ideje, hogy sajátom legyen :)
Hisz én is annyi mindenen keresztülmentem már, h kisbabánk legyen, és most úgy tűnik, a kistestvér érkezésésig is végig kell járnunk ezt a rögös utat.

Elsőre ennyit. Legközelebb egy kis összefoglaló jön, hogy mi van mögöttünk, és mi vár még ránk..