Fotózás 8 naposan

Sáránk születésének története

Június 23-án, vasárnap kezdődött. Danival megbeszéltük, hogy a kiírt dátum - június 29 - vészesen közeledik, és amúgy is kitört a nyári szünet, használjuk ki ezt az időt, és legyünk minél többet kettesben. Ennek a tervnek a része volt, hogy akkor mi a kistesó születéséig együtt alszunk. Sz. kiköltözött a hálóból, Dani pedig be. Este 10 körül járhatott, Dani már az új helyén, és én is készültem lefeküdni. Amint befeküdtem az ágyba, éreztem egy nagyobb mocorgást, és a következő pillanatban kifolyt belőlem valami. Irány ki, hogy lássam, mi is lehet, de végül nem tudtam beazonosítani, színtelen, szagtalan folyás volt. Beraktam egy, betétet, és mentem aludni. Reggel nem volt sok folyadék a betétben, de véres volt. Ekkor hívtam a fogadott szülésznőt, hogy mi újság. Azt mondta, a vér az jó jel, elindult valamiféle tágulás, és szerinte nem magzatvíz volt, de van neki otthon 2db ellenőrző betétje, találkozzunk, és akkor megtudhatjuk, mi is az. Délelőtt be is raktam, de semmilyen elszineződés nem volt rajta, amúgy a folyás állaga is más volt, mint az estinek, gondoltam, hogy ez most tuti nem magzatvíz - viszont az előző estiben nem voltam biztos. Folyamatosan tartottuk a kapcsolatot a szülésznővel, és azt javasolta, hogy hétfő lévén az én dokim van a kórházban, hívjam fel, és nézessem meg magam. 2óra körül hívtam, felvázoltam a helyzetet, mondta fél 5körül menjek be, megnéz ultrahangon. 4körül elmentem zuhanyozni, és mikor húzom fel a bugyim, megint jött egy loccs. Kb annyi, mint előző este. Napközben utána néztem a neten az otthoni magzatvíz ellenőrzésnek, és kiderült, hogy egy sima lakmusz papír elég hozzá. A hüvelyi folyás ugyanis savas, a magzatvíz viszont lúgos. 7feletti PH-nál már mondhatjuk, hogy az magzatvíz. Így gyorsan fogtam egyet és belemártottam a bugyimban lévő folyadékba, íme:

A bal oldali sárgás tesztet délelőtt csináltam, azon nincs elszineződés, a délutáni teszt kb 9-es PH-t mutat.
Szóval irány a doki, aki UH-on megállapította, hogy csökkent a magzatvíz mennyisége, de nem vizsgált meg. Azt mondta, hogy valószínű felül repedt a burok, és most szivárog. Most rögtön nem fektet be, de másnap reggel fogjam a pakkom és csekkoljak be, mert jobb, ha szem előtt vagyok. Így hazamentünk és gyorsan összedobtam a kórházi táskám, mert azt mindig csak halogattam. Utolsó hármasban töltött esténken kisétáltunk a főtérre fagyizni. Ott találkoztunk Dani pár ovis társával, nagyon jól érezték magukat - túl jól, aminek aztán az lett a vége, hogy Dani beesett a főtér legnagyobb rózsabokrába. Atyaég, hogy nézett ki szegény gyerek! Az egész testét karcolások és tüskék borították. Úgyhogy este 10-kor még szedtem ki belőle a tüskéket és ápoltam a sebeit...
Másnap - kedd - reggel 9 körül megérkeztek mamàék, hogy elvigyék magukkal Danit, amíg én kórházban vagyok. De persze ki nem hagyta volna, hogy bekísérjen ő is a kórházba, így mamáék nàlunk maradtak, míg mi hárman besétáltunk a kórházba. Szerencsére nem voltak sokan, kb. 10 perc várakozás után behívtak. Hálóingre vetkőztem, aztán kikérdeztek, majd egy nagyon fiatal doki megvizsgált. Azt mondta, hogy ő már nem érzi a burkot és kb 2 ujjnyira már nyitva vagyok. És mivel már vasárnap óta szivárog a magzatvíz, ezt már nem kéne sokáig húzni, ő most felküld szülészetre, és az ottani doki majd eldönti mi legyen, ő oxis indítást javasol. Kimentem a fiúkhoz, akik segítettek felcipekedni, és mivel ők csak az ajtóig kísérhettek, így ott azzal köszöntünk el egymástól, hogy majd jelentkezem a hírekkel, Dani megy mamáékkal, Sz pedig bemegy dolgozni. Kb 10 óra volt ekkor. Nagy meglepetésemre nem vajúdóba kísértek, hanem rögtön szülőszobára. Szerencsére pont üres volt az, amelyikben Dani született. ☺️ Szóval bekísértek, újabb adategyeztetés, gyors pisi, aztán rámkötötték a szívhang és fájásfigyelőt. Mondanom sem kell, hogy továbbra sem volt fájásom, semmi jele nem volt, hogy bármi készülődne odabent. Közben írtam a szülésznőnek, hogy hogyan állok, és abban maradtunk, hogy ha kötik az oxit rögtön szóljak, és kb 15perc múlva ott van. Ekkor jött a másik doki, megvizsgált, ő sem érezte a burkot, és mivel van egy olyan szabály, hogy burokrepedéstől számított 48 órán belül meg kell születnie a babának, ezért most rögtön be is kötteti az oxitochint. 10:45-kor kötötték be, 11-re ott volt a szülésznő, pár perccel később pedig Sz is megérkezett. A fájások kb negyed óra múlva már szépen jöttek. Dél körül jutott eszembe, hogy nem kaptam beöntést, és lehet, hogy kéne. Így infúzióról le, irány a mosdó. Kb 10-15 perc esett ki, és kb negyed 1-kor ismét gépen voltam. A szülésznő javasolta, hogy ne másszak vissza az ágyra, hanem üljek labdára, ő masszírozza a derakam, én pedig az ágyra hajolhatok. Jó is volt ez a póz, viszont ez a kis kiesés épp elég volt ahhoz, hogy a fájások teljesen leálljanak, kezdhettünk mindent előlről. A fájások aztán gyorsan visszatértek, kb 2 percesek voltak ekkor, viszont csak fél percig tartottak, és ezt kevésnek mondták. Szóval nem voltak elég jók a fájások a megfelelő táguláshoz. 13óra körül jött vissza a doki megvizsgálni, kb 3ujjnyi volt a tágulás. Emelt az oxi adagoláson és beadatta a méhszáj lazítót. Vissza a labdára, és vártam a szuri hatását, tudtam , hogy nemsokára jönnek az igazi, iszonyatos fájások. Kb fél 2 volt, mikor elkezdődött. Szépen jöttek 2 percenként, ezek már 45-50 másodpercig tartottak. Fél 3-kor jött a doki, valahogy visszaszenvedtem magam az ágyra, 4ujjnyi volt a tágulás. Aztán benyúlt egy olloval, megcsipni a magzatburkot, ha még lenne, de csak egy kis haj volt az ollóban. Szép barna, pedig azt hittem szőke lesz majd, mint én 🙂  Az ágyon sehogy nem volt jó, iszonyat kemény és kényelmetlen, hol az egyik hol a másik oldalamra próbáltam feküdni.  Közben a szülésznő folyamatosan ellenőrizte mi újság odabent, ekkor már kb fél percenként jöttek a fájások, és egyszer csak látom, hogy kezdődik a sürgölődés, öltöznek be, alakítják át az ágyat. Ennek nagyon örülten, tudtam, hogy hamarosan vége. Viszont semmit nem éreztem, amit kellett volna (mármint a székelési ingert), és a fájások is gyengültek. Szóval állt mindenki a lábamnál, és várták, hogy tegyem, amit tennen kell, de mondtam, hogy bocsi, fájás nélkül képtelen vagyok nyomni, és különben sem érzem, hogy nyomnon kéne. Összenéztek, mi legyen, aztán valamit piszkáltak az infúzión, és szép lassan jöttek vissza a fájások. Valahogy nem ment olyan jól a nyomás, mint anno Daninál, akkor pikk-pakk pár nyomás után kicsusszant a több, mint 4kilos baba. Most nagyon megszenvedtem, bár most sem tartott sokáig. Aztán egyszer csak meglátták a fejét, és közölték, hogy arccal felfelé jön!!! Ezért nem éreztem a székelési ingert, mert az arcával, orrával nem ingerelte azt a részt. És már készültek is a vágáshoz, mert így nagyobb hely kell. Végül 15:05 perckor megszületett Sára, a mi kis csodababánk 😍

Tegnap már 6 hetes volt, iszonyat gyorsan megy az idő