2019. január 8., kedd

BÚÉK!


Rég jártam erre. Az utolsó sikertelen lombik eléggé megviselt. Talán, mert tudtuk, hogy az az utolsó. Ráadásul mindent megtettünk a siker érdekében. 4 gyönyörű embriót kaptam vissza, és SEMMI! Még csak el sem indultak.
Akkor azt mondtam, hogy ennél többet már én sem tudok tenni, itt a vége. Az alcsony AMH-on kívül tulajdonképp nincs más bajunk, nem tudom, miért nem akar sikerülni. Akkor elengedtem a témát. Azt hittem örökre.
Aztán májusban, a 40. szülinapom előtt egy hónappal megint elkezdett foglalkoztatni a táma, de a lombikot már teljesen kizártuk.
Így aztán csak abban reménykedtünk, hogy a spontán próbálkozás sikert hozhat, és ha jönni akar hozzánk az a kis lélek, akkor jön is.
És egyszer csak megtörtént a csoda.
Október 20-án reggel végre ott volt a pozitív teszt a kezemben.
Egyszerűen nem akartuk elhinni, hogy ez a csoda velünk történik... tulajdonképp még a mai napig nem fogtam fel....pedig már a 16. hetet taposom 😊
És ha a genetikai vérvétel eredménye nem csal (ami amúgy teljesen negatív lett), júniusban kislányunk születik 😊

2 megjegyzés:

  1. Aztaaaaaa, tiszta szívből gratulálok a kis csodababához ❤️❤️❤️❤️
    Ez fantasztikus hír :)
    Hogy tudtad ilyen sokáig magadban tartani?
    Jól viselted a hányós, émelygős időszakot?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm!! ❤️❤️❤️
      Minden rendben velem, kicsit volt csak rosszabb az eleje, mint anno Danival, de sajnos a sav, még mindig mar.
      Karácsonykor mondtuk el a szülőknek, addig senki más nem tudott róla. Még mindig csak félve merek róla beszélni, olyan hihetetlen ez az egész 😊

      Törlés