Rég jártam erre. Az utolsó sikertelen lombik eléggé
megviselt. Talán, mert tudtuk, hogy az az utolsó. Ráadásul mindent megtettünk a
siker érdekében. 4 gyönyörű embriót kaptam vissza, és SEMMI! Még csak el sem
indultak.
Akkor azt mondtam, hogy ennél többet már én sem tudok tenni,
itt a vége. Az alcsony AMH-on kívül tulajdonképp nincs más bajunk, nem tudom,
miért nem akar sikerülni. Akkor elengedtem a témát. Azt hittem örökre.
Aztán májusban, a 40. szülinapom előtt egy hónappal megint
elkezdett foglalkoztatni a táma, de a lombikot már teljesen kizártuk.
Így aztán csak abban reménykedtünk, hogy a spontán
próbálkozás sikert hozhat, és ha jönni akar hozzánk az a kis lélek, akkor jön
is.
És egyszer csak megtörtént a csoda.
Október 20-án reggel végre ott volt a pozitív teszt a
kezemben.
Egyszerűen nem akartuk elhinni, hogy ez a csoda velünk
történik... tulajdonképp még a mai napig nem fogtam fel....pedig már a 16.
hetet taposom 😊
És ha a genetikai vérvétel eredménye nem csal (ami amúgy
teljesen negatív lett), júniusban kislányunk születik 😊
Aztaaaaaa, tiszta szívből gratulálok a kis csodababához ❤️❤️❤️❤️
VálaszTörlésEz fantasztikus hír :)
Hogy tudtad ilyen sokáig magadban tartani?
Jól viselted a hányós, émelygős időszakot?
Köszönöm!! ❤️❤️❤️
TörlésMinden rendben velem, kicsit volt csak rosszabb az eleje, mint anno Danival, de sajnos a sav, még mindig mar.
Karácsonykor mondtuk el a szülőknek, addig senki más nem tudott róla. Még mindig csak félve merek róla beszélni, olyan hihetetlen ez az egész 😊