Pénteken hajnalban indultunk leszívásra, Danit csütörtök
este elvittük a mamához, „pénteken nem lesz ovi” címszóval, így reggel 5 óra
után el is tudtunk indulni Kaposvárra. A Kaáliba 8 körül értünk be, 4-en
voltunk aznap leszíváson. Én a 2. voltam, 10 óra körül mehettem a műtőbe. Szokás
szerint jól ébredtem, amint kinyitottam a szemem, pont egy növérkét
pillantottam meg, és egyből nekiszegeztem a kérdés: Mennyi lett végül? És már
mondta is: 7! Azta, gondoltam magamban, csak összeszedték 2 nap alatt magukat.
Indulás előtt még megbeszéltem a biológusokkal, hogy szombat reggel
rámcsörögnek, hogy hogyan is állunk. Mondták, hogy olyan fél 9-9 körül fognak
hívni. Hát tűkön ültem addig, és persze jöttek a hülye gondolatok, hogy a 7-ből
2 kisebb volt tuti, 2 nap alatt azok biztos nem lettek megfelelő méretűek, azok
nem lesznek érettek. Ok, tehát 5-ről indulunk. Az 5 nagyobb tüszömből akkor 4
lehetett érett, abból megtermékenyült 3, abból még mindig maradhat 2 hétfőre.
Szóval alig vártam a szombat reggel, és nagy nehezen elérkezett. Vártam, és
vártam, és csak vártam... de SEMMI! Mondták, hogy én ne telózzak, mert a
recepción ugysem lesz senki, nem fogom elérni őket, ezért is írták fel az én
számom. Ennek ellenére azért megpróbáltam én telózni, de persze semmi. Hát így
jártam, teljes bizonytalanságban, kétségbe esve, hülye gondolatokkal telt a
hétvége.
Aztán valahogy a hétfő reggel is eljött, Danit 7 óra körül
elindítottam az oviba, én meg elindultam Kaposvárra. Útközben folyamatosan az
órát néztem, és 8:00-kor hívtam az intézetet. Kapcsolták a biológust, én meg
közben tiszta ideg voltam, hogy mit fog mondani. Így alakult: 7 tüszőből mind a
7 érett volt! 6 termékenyült meg és tulajdonképp még mind a 6 megvan, de igazán
csak 3 alkalmas közülük beültetésre. Huh, hatalmas kő esett le a szívemről. Mondtam,
hogy ok, már úton vagyok fél 11 körül érek be. Aznap nem voltak sokan, és én
voltam az első, így már dél körül végeztem. Szóval tegnap 3 gyönyörű (mármint
magunkhoz képest gyönyörű, mert azért elég töredezettek) kis embriót kaptam
vissza.
Ma már be kellett jönnöm dolgozni, ezt az elmúlt 3 napot is
alig tudtam megoldani. Próbálom lájtosra venni, de sokat kellett ma már állnom,
remélem nem lesz azért gond, hogy nem tudok annyit pihenni.
Szóval itt tartunk most, eljött ismét ez az időszak, mikor
izgulhatok, viszont a melo mellett szerencsére nincs időm agyalni. Okt. 31-én
kellene HCG vv-re menni, de az munkaszüneti nap lesz, így vagy elmegyek
okt.28-án, vagy megvárom nov.2. Bár erre az elmúlt 4 lombik alatt egyszer sem
került sor, mert mindig megjött idő előtt....