Izgulós...

Holnap lesz április 30, megyünk az 1. kaposvári konzultációnkra. Nem is értem, mi ez az izgulás, ami elkapott, úgy érzem magam, mint anno 4,5 évvel ezelőtt, amikor először mentünk Tapolcára. Ismét tele vagyok kérdésekkel, várakozással, reményekkel.

Hálásak vagyunk Tapolcának, Török doktorúrnak, minden ott dolgozónak, hisz nekik köszönhetjük a gyönyörű nagyfiúnk.

Most mégis úgy érezzük, hogy kell valami, ami más, ami nem az eddigi, valami kis apró változás, ami talán meghozza nekünk a várva várt csodát!

Ez lesz az 5. lombikunk... és remélem, egyben az utolsó is...

Húzós reggel

Múlt héten szerdán, mikor hívtam a nődokim, azt kérte, ma reggel menjek be hozzá az sztk-ba, és akkor elrendezzük a homocisztein szint mérésem.

Reggel 8-tól van rendelése, nekem 9-re kell beérni dolgozni (egy másik városba – az sztk-tól kb 30perc), tuti simán beérek időben. Gondoltam, kicsivel előbb odamegyek, és beugrom, levetetem a nagyrutint, amire múlt héten kértem beutalót. Ezt a másikat, úgyis a nőgyógyászaton veszik le. Azért biztos ami biztos, tegnap szóltam a főnökömnek, lehet, hogy egy kicsit kések ma, de igyekszem 9-ig beérni.

Na, nálunk szokás szerint 5:50-kor csörgött az óra. Szokásos reggeli rutin, 6:50-re sikerült is összeszedni magunk, és elindulni. Danit Sz. vitte az oviba, én meg rohantam az sztk-ba.

7-re oda is értem, és így a 34-es sorszám lett az enyém!! Hát ez fantasztikus, gondoltam magamban, de talán 8-ig végzek, nem kell utána messze menni, csak a folyosó túlvégére. 7-kor el is kezdték a vérvételt, talán a szokásosnál kicsit lassabban ment, mert eggyel kevesebben voltak ma. 7:50-kor hívtak be, felvették az adatokat, kisit várni kellett, és kb 8:10-re értem a nőgyógyásaztra – ahol ma is terhesgondozás volt. Beültem a váróba a sok hatalmas pocakos lány mellé. Kiderült, hogy a doktor úr még nincs itt, azt mondták, majd olyan negyed 9 körül ér be. Ok, ez jó, legalább nem késtem el, én akartam ugyanis elsőnek gyorsan besurrani, úgyis csak 2 perc az egész, míg odaszól a szomszéd szobába, hogy mit vegyenek le nekem. Ismét várakozás. Doktor úr nem kapodta el, fél 9 után esett be. Kb 10 perc múlva nyilt az ajtót, valakit szólítottak vizsgálatra. Nekem több sem kellett, gyorsan odaadtam a papírom az aszisztensnek, hogy nekem csak beutaló kell. Ok, várjak. Fél perc sem telt el, már szólítottak is! Wow! Ez gyors volt. Doktor úr már diktálta az aszisztensnek, hogy akkor ezt a beutalót írja meg. Kicsit beszélgettünk ezalatt, mondtam neki, hogy megyünk jövő héten Kaposvárra, úja belevágunk. Nem is tudta, hogy ott is van Kaáli, kérdezte kihez megyünk, mondtam, hogy Mánfai doktorhoz. Nagyon jó véleménnyel volt róla, ismeri, tudja, hogy Pécsről ment oda, és biztos jó kezekben leszünk! :) Aztán mondtam, hogy még lehet, hogy jövök majd pár beutalóért, ami még oda kellhet, de ha már itt vagyok, mi lenne, ha megírná nekem a 21. napi hormon vérvételes beutalót :) Nagyon kedves volt, rögtön mondta, hogy persze, és már diktálta is az aszisztensnek, hogy lesz még egy beutaló, progeszteront kell nézni. Mivel láttam egy kaposvári lány kaális papírjait, tudtam, h 21. napon prolactint is kérnek, ezért mondtam, hogy azt is írjuk még rá. Ez simán ment :)

Viszont eközben kiderült, hogy ők a szomszéd szobában ezt a vért nem veszik le, menjek vissza a másik laborba, ahol reggel levették a nagyrutint, ezt csak ott tudják, és csakis az utolsó pillanatban, amikor megérkezik a vérszállító emberke a hűtőtáskával. Visszaballagtam hát a másik laborhoz, ahol még mindig nagyon sokan vártak, bekopogtam, mondták, hogy majd 9-fél 10 körül szokott jönni az emberke, addig csak üljek le, és ha meglátom a nagy hűtőtáskás pasast, akkor rohanjak be utána. Amilyen szerencsém nekem lenni szokott természetesen nem 9-kor jött, hanem már majdnem fél 10-kor. Mikor bementem, már vártak és tudták, hogy nekem specko vérvételem lesz, mindenkit félreállítottak és én jöttem :) Az egyik nő jeget hozott, a másik vette le a vérem, a harmadik meg pakolta a hűtőtáskát. Fél 10-kor végeztem , és 10-re sikerült is beérnem a munkahelyemre! De a nagy sietségben elfelejtettem megkérdezni, hogy mire lesz meg az eredmény!!! Ááááááá!!! Ennek valahol utána kéne néznem, mindenesetre nagyon jó lenne, ha jövő csütörtökig a kezemben lenne!!!

AMH és egyebek

Múlt hét szerdán voltam a helyi magánlaborban megnézetni az AMH-m. Legutóbb tavaly októberben nézték, az utolsó lombikunk előtt, akkor 0,3 volt. Erre napi 450 egységes Gonal stimut kaptam, 13 napon keresztül, és mivel nálam lombikról lombikra csökkent az AMH értékem, ezért fel voltam készülve, hogy emiatt a rengeteg hormon miatt, valami nagyon alacsony számot fogok látni a leletemen. Tegnap délután megjött a várva várt email. Remegő kézzel nyitottam meg. Az értékem pedig: 0,6!!! Alig akartam hinni a szememnek! Gyorsan megnéztem a tavalyi leletem, Tapolcán is ugyenezzel a laborral csináltatták a vizsgálatot, szóval nincs itt tévedés!! Ekkor eszembe jutott, hogy talán nem mindegy, hogy a ciklus hányadik napján nézik, hogy épp peteérés előtt vagy után van az ember, vagy már épp a ciklus végén?! Gyorsan visszakerestem, hogy anno hányadik napomon vették le Tapolcán a vért, és láss csodát, akkor éppúgy a 16. napon voltam, mint most!!! Tehát még csak emiatt sem lehet az eltérés! Akkor már csak egy valami lehet, mégis érnek valamit ezek a nagydózisú vitaminok!!! J
Nagyon boldog vagyok, madarat lehetne fogatni velem J Ezek szerint jó úton haladunk, izgatottan várom már a kaposvári 1. konzultációt!

Hónap elején levetettem a 3. napi hormonkat is, hogy lássam van-e valami változás, és hogy alakul az FSH-m az alacsony AMH miatt?

Ezek lettek az eredmények:

TSH: 1,1 mIu/l

Prolactin: 130 mU/l

FSH: 4,3 U/l

LH: 3,9 U/l

FSH/Lh hányad: 0,91

Ösztradiol: 51,2 pg/ml

Testosteron: 0,5 nmol/l

Kortiz: 334,1 nmol/l

Teljesen meg vagyok elégedve, talán még soha nem voltak ilyen jók az értékeim. A prolactinom is szépen lent van, ahhoz képest, hogy a napi fél Bromot kb minden 2. nap elfelejtem bevenni, így most már szándékosan nem is szedem napi szinten. És az FSH-m továbbra is érthetetlenül alacsony, ami persze nem baj J

Tegnap készültem a dokim magánrendelésére, de sajos nem jutottam el, talán majd ma felhívom, megkérdezem, tud-e adni beutalót homocisztein szint mérésre.

 Ma vagyok a ciklusom 23. napján. A múlt hónapban ekkor már kezdtem barnázni és végül 4 nap pöttyözés után, 26 naposra sikeredett a ciklus. Ekkor döntöttem el, hogy a január végén abbahagyott AVIVA tornát ideje folytatnom. Tavaly augusztustól idén januárig heti 2-szer rendszeresen eljártam tornázni, és a ciklusom szépen beállt 28 napra, minimális 1 napos barnázással. A baj csak az, hogy mindezt most otthon kell megoldanom, így heti kétszer előbb le kell lépnem a melóhelyről, hogy amíg Dani nem ér haza az oviból, végezzek. Már 3 hete csinálom, eddig jól működik így a rendszer, és most kíváncsian várom, hogy hogy alakul majd ez a ciklus...

Fejlemények!

Rég voltam... pedig rengeteg minden történt az utóbbi időben... visszajöttem dolgozni, Dani ovis lett, kivizsgáltattunk magunk, és talán újra belevágunk.

Talán azért is voltam rég, mert nehéz ennyi mindent egy bejegyzésbe összesűríteni, nem tudtam rávenni magam, hogy nekikezdjek. De most itt vagyok újra, és talán majd rendszeresen jövök is, melóhelyről könnyebb ugyanis iínom, mint otthonról :)

Szóval mik is történtek? Először is, Danit megpróbáltam beszoktatni az oviba.. még januárban..sajnos ez azóta sem jött össze. Egyszerűen képtelen ott jól érezni magát, némasági fogadalmatt tett, a világért nem venne részt a közös játékokban...Nagyon sajnálom, hogy így telnek a napjai, de mit tudok tenni, ez az élet rendje, talán majd megszokja.. és azért mostanában, igy 3 hónap elteltével, néha néha van egy kis reménysugár, hogy egyszer talán jobb lesz.. már nem sír reggelente, hogy ott kell maradnia, már néha válaszol az óvónőnek, ha kérdezik, néha jelentkezik, ha kér repetát, és néha, ha elfeledkezik magáról és arról, hogy hol van, még énekelget is... szóval már ott a fény az alagút végén, de ez egy hosszú folyamat...

Melóba visszajönni olyan volt, mintha el sem mentem volna. Ugyanabba a pozícióba sikerült visszajönnöm, az emberek 90%-a is ugyanaz, szinte semmi nem változott.... szóval én könnyen vettem az akadályt :)

Az elmúlt 2 hónapunk azzal telt, hogy megcsináltattuk azokat a vizsgálatokat, amik még hiányoztak.

Elmentem a helyi kórház genetikai osztályára, ahol megkaptuk egerszegre a beutalónkat, és ahol márc.2-án voltunk is.  Szóval egerszegen nem találtak semmit, genetikailag és immunológiailag is teljesen renben vagyunk, a papíromra annyit írtak, hogy az előzményekre tekintettel APS szindróma lehetősége fenáll. Ennyi. Erre végül aspirin protectet és inofolic kezelést írtak fel. A helyi kórházban levett véremből – amiből a 3 felelős gént vizsgálták – az derült ki, hogy MTHFR homozigóta vagyok. Senki nem esett kétségbe ennek hallatán, állítólag ez nálunk nem befolyásolhatta a dolgokat. Most femibiont + folsavat + B komplexet szedek erre. Holnap megyek a nődokimhoz, mert beutalót kell kérnem tőle homocisztein szint mérésre, ebből esetleg még kiderülhet valami. Múlt hét szerdán voltam AMH vérvételen, nagyon nagyon félek, hogy mennyi lesz. Az utolsó lombik előtt 0,3 volt, attól tartok most kb 0,1 lesz :( Ma hívtam őket, még nincs meg, azt mondták majd emailben kiküldik.

És ami a folytatást illet: Sz. most annyira nincs rákattanva a folytatásra, most örül, hogy visszajöttem dolgozni, és végre megint van pénzünk, nem a 25 ezerest gyest kell beosztanunk. Én viszont úgy vagyok vele, hogy nem leszünk fiatalabbak, idén már 37 leszek, nem várhatok örökké. Ezt végül megbeszéltük, és eldöntöttük akkor, hogy intézetet váltunk, tapolcára már nem megyünk vissza.

Így esett a választásunk Győrre, kb 1 hónappal ezelőtt. Amit nem tudtunk, az az, hogy oda egyszerűen képtelenség bejutni. Naponta többször kell őket hívni, a végén már óránként telefonáltunk és egyszerűen így sem jutottunk konzultációs időponthoz, mert valamikor abban a fél órában kiosztották, amikor pont nem hívtuk őket. És akkor most 1 hónapig megint nincsenek időpontok... nah, ebből lett elegem múlt héten. Sz. teljes mértékben egyetértett velem, ez nem állapot, más lehetőség után kell néznünk. Így felhívtam Kaposvárt. Ez azért elég merész lépés volt, ugyanis kb 180km csak oda az út, de csupa jót hallottunk róluk, és azt mondtuk, hogy azt a 7-8 alkalmat kibírjuk, amit egy lombik alatt meg kell tennünk. Szóval múlt csütörötkön hívtam őket, és már április 20-ra kaptunk volna időpontot, de csak délután 1-re, az meg az ovi miatt nem jó nekünk, mert nem érnénk haza fél 5-ig. Így 30-án megyünk délelőtt 11-re. Mondták, hogy úgy készüljünk, hogy kb 2 óra az első konzultáció! Hát hol van ez a tapolcai 5 percttől!!! Ekkor minden leletünket részletesen átbeszéljük. Amúgy sem kérnek sok vizsgálatot, szóval mondhatom, hogy szinte minden leletünk megvan egy azonnali kezdéshez :) Azt nem tudom, hogy befizetünk-e egy lombikra, vagy megvárjuk az oepest, amire amúgy már most, telefonon fel tudtam iratkozni, szeptemberre!!! Szóval bárhogy is lesz, legkésőbb szeptemberben belevágunk!