4 in 1

Ott tartottam, hogy a szerdai UH-on 15mm-ek volak a legnagyobb tüszőim, azok is csak 5-en voltak. + volt pár 12mm körüli.

Pénteken hajnalban indultunk leszívásra, Danit csütörtök este elvittük a mamához, „pénteken nem lesz ovi” címszóval, így reggel 5 óra után el is tudtunk indulni Kaposvárra. A Kaáliba 8 körül értünk be, 4-en voltunk aznap leszíváson. Én a 2. voltam, 10 óra körül mehettem a műtőbe. Szokás szerint jól ébredtem, amint kinyitottam a szemem, pont egy növérkét pillantottam meg, és egyből nekiszegeztem a kérdés: Mennyi lett végül? És már mondta is: 7! Azta, gondoltam magamban, csak összeszedték 2 nap alatt magukat. Indulás előtt még megbeszéltem a biológusokkal, hogy szombat reggel rámcsörögnek, hogy hogyan is állunk. Mondták, hogy olyan fél 9-9 körül fognak hívni. Hát tűkön ültem addig, és persze jöttek a hülye gondolatok, hogy a 7-ből 2 kisebb volt tuti, 2 nap alatt azok biztos nem lettek megfelelő méretűek, azok nem lesznek érettek. Ok, tehát 5-ről indulunk. Az 5 nagyobb tüszömből akkor 4 lehetett érett, abból megtermékenyült 3, abból még mindig maradhat 2 hétfőre. Szóval alig vártam a szombat reggel, és nagy nehezen elérkezett. Vártam, és vártam, és csak vártam... de SEMMI! Mondták, hogy én ne telózzak, mert a recepción ugysem lesz senki, nem fogom elérni őket, ezért is írták fel az én számom. Ennek ellenére azért megpróbáltam én telózni, de persze semmi. Hát így jártam, teljes bizonytalanságban, kétségbe esve, hülye gondolatokkal telt a hétvége.

Aztán valahogy a hétfő reggel is eljött, Danit 7 óra körül elindítottam az oviba, én meg elindultam Kaposvárra. Útközben folyamatosan az órát néztem, és 8:00-kor hívtam az intézetet. Kapcsolták a biológust, én meg közben tiszta ideg voltam, hogy mit fog mondani. Így alakult: 7 tüszőből mind a 7 érett volt! 6 termékenyült meg és tulajdonképp még mind a 6 megvan, de igazán csak 3 alkalmas közülük beültetésre. Huh, hatalmas kő esett le a szívemről. Mondtam, hogy ok, már úton vagyok fél 11 körül érek be. Aznap nem voltak sokan, és én voltam az első, így már dél körül végeztem. Szóval tegnap 3 gyönyörű (mármint magunkhoz képest gyönyörű, mert azért elég töredezettek) kis embriót kaptam vissza.

Ma már be kellett jönnöm dolgozni, ezt az elmúlt 3 napot is alig tudtam megoldani. Próbálom lájtosra venni, de sokat kellett ma már állnom, remélem nem lesz azért gond, hogy nem tudok annyit pihenni.

Szóval itt tartunk most, eljött ismét ez az időszak, mikor izgulhatok, viszont a melo mellett szerencsére nincs időm agyalni. Okt. 31-én kellene HCG vv-re menni, de az munkaszüneti nap lesz, így vagy elmegyek okt.28-án, vagy megvárom nov.2. Bár erre az elmúlt 4 lombik alatt egyszer sem került sor, mert mindig megjött idő előtt....