ET+12

Ma reggel csináltam egy tesztet, annak ellenére hogy tudtam, hogy a pénteken beadott fél Ovitrelle még nem ürült ki teljesen. Múlt kedden (ET+5) is csináltam már egyet, hogy lássam, 4 nappal a HCG beadása után milyen erős a 2. csík, és legyen mára összehasonlítási alapom. Szóval előkészítettem a múlt heti tesztet, amin szépen látszódik egy halvány 2. csík. Melléteszem a mait, és várok. És csak várok és várok. Semmi. Hómező.

Nem tudok mit mondani. Még az a kis Ovitrelle sem látható rajta!

A mai vérvételre már csak Sz. kedvéért mentem el.

ET+11

A hétvége elég változékony hangulatban telt. Pénteken még teljesen meg voltam győzedve arról, hogy ez most sikerült. Aztán este, miután megérkeztünk az Őrségbe, már elkezdett fájdogálni a hasam. Nem görcsölt, de határozottan menzis fájdalom volt. Aztán kb 2 óra múlva elmúlt. Hajnali 1-kor arra ébredtem, hogy megint. Akkor már elég rossz lelki állapotban voltam, szinte reggelig nem tudtam visszaaludni, de reggelre szerecsére elmúlt. Gondolom a nemalvástól szombat délelőtt elég rendesen szédültem, a vérnyomásom is alacsony volt. Aztán ebéd után kitaláltuk Sz-el, hogy elmegyünk moziba, a legközelebbi mozi 40km. Egész úton nagyon fájt a hasam, a moziban végig, és a hazaúton szintén. Aztán elmúlt. Éjjel 1-kor szintén erre ébredtem, szintén fent voltam reggelig, de szerencsére vasárnap reggelre elmúlt. És azóta nem éreztem ilyet, igaz néha 1-2 percre még mindig jelentkezik, de ilyen intenzíven azóta nem. Pecsételésnek nincs még nyoma, az elmúlt 5 lombik alkalmával ilyenkorra már rég megjött, most semmi. Gondolom a dupla adag progeszteron dolgozik.

Tegnap este elfogyott a Prolulex, igaz van receptem, de a holnapi vv eredményig nem váltom ki. Addig ma és holnap megy az 1db Crinone reggelente.

ET+8

Kicsit izgalmasra sikeredtek az elmúlt napok. Szerdánként én megyek Daniért az oviba, mert Sz akkor hosszúnapos. Most is így történt, 3 perccel zárás előtt be is estem, de azért még voltak jópáran. Az óvónő már úgy fogadott, hogy szeretne beszélni velem. Mondta, hogy nemrég történt egy kis baleset, Danit fejberúgta egy társa, feldagadt az arca. Nah, szuper, nézem Danit tényleg tiszta piros volt a jobb fele, és egy kb 2 centis seb is volt a szája felett. Elnézést kértek, mi elindultunk. A kapuig értünk, amikor Dani közölte, hogy hánynia kell. Visszafordultunk, de csak a bokrokig jutottunk nekiállt szegényem öklendzeni, na meg persze sirni. Csak azt hajtogatta, hogy nem érzi jól magát, és hánynia kell. Fogtam, berakta az autóba és irány a kórház. Megröntgenezték a fejét, hogy kizárják a törést (ide Sz. ment be vele), aztán átküldtek minket a gyerekamulanciára. Ott is megvizsgálták szerencsére akkor már nem voltak tünetei, de a biztosnág kedvéért bent kellett mardnunk. Sz. hazaszalad pár holmiért – ekkor már este 7 volt, meg hozott kaját, mert egész nap nem nagyon ettünk. Este 10 volt mire ágyba került. Az ágyon osztoztunk, én kb egész éjjel semmit nem aludtam. Danihoz 3-szor jöttek be vényomást mérni, az 5 órásira úgy felébredt, hogy már nem is aludt vissza. A kórházi protokoll szerint 72 órát kellett volna maradnunk, de Dani szerencsére nagyon jól volt már, 3 orvos is megvizsgálta, így tegnap délután hazajöhettünk. Ma a mamáéknál van, ma még pihet, és hétfőn reggel újra ovi.

Én amúgy jól vagyok, tüneteim nagyon nincsenek, néha érzem a petefészkeim, néha az alhasam, de szerencsére a görcsök, és az ilyenkor már jelentkező pecsételés elmaradt. És ez remélem a következő 8 hónapban így is marad J

Már csak 4-et kell aludni a hcg vérvételig, most már kezdek izgulni. J

ET+4 (7.dpo)

Nem tudom mi ez, lehet a délben elfogyasztott sült zöldségek, de már kb 2 órája nagyon fáj / szurkál a hasam, egészen lent, a szeméremdomb környékén és néha kisugárzik a petefészkekbe és a derekamba. Hasonlít a menzis fájáshoz, de ez talán nem annyira görcsölős inkább tompább.

Daninál semmi ilyet nem éreztem, fogalmam sincs mi ez... lehet ilyen a beágyazódásos fájdalom?? Remélem! :)