ET+8

Kicsit izgalmasra sikeredtek az elmúlt napok. Szerdánként én megyek Daniért az oviba, mert Sz akkor hosszúnapos. Most is így történt, 3 perccel zárás előtt be is estem, de azért még voltak jópáran. Az óvónő már úgy fogadott, hogy szeretne beszélni velem. Mondta, hogy nemrég történt egy kis baleset, Danit fejberúgta egy társa, feldagadt az arca. Nah, szuper, nézem Danit tényleg tiszta piros volt a jobb fele, és egy kb 2 centis seb is volt a szája felett. Elnézést kértek, mi elindultunk. A kapuig értünk, amikor Dani közölte, hogy hánynia kell. Visszafordultunk, de csak a bokrokig jutottunk nekiállt szegényem öklendzeni, na meg persze sirni. Csak azt hajtogatta, hogy nem érzi jól magát, és hánynia kell. Fogtam, berakta az autóba és irány a kórház. Megröntgenezték a fejét, hogy kizárják a törést (ide Sz. ment be vele), aztán átküldtek minket a gyerekamulanciára. Ott is megvizsgálták szerencsére akkor már nem voltak tünetei, de a biztosnág kedvéért bent kellett mardnunk. Sz. hazaszalad pár holmiért – ekkor már este 7 volt, meg hozott kaját, mert egész nap nem nagyon ettünk. Este 10 volt mire ágyba került. Az ágyon osztoztunk, én kb egész éjjel semmit nem aludtam. Danihoz 3-szor jöttek be vényomást mérni, az 5 órásira úgy felébredt, hogy már nem is aludt vissza. A kórházi protokoll szerint 72 órát kellett volna maradnunk, de Dani szerencsére nagyon jól volt már, 3 orvos is megvizsgálta, így tegnap délután hazajöhettünk. Ma a mamáéknál van, ma még pihet, és hétfőn reggel újra ovi.

Én amúgy jól vagyok, tüneteim nagyon nincsenek, néha érzem a petefészkeim, néha az alhasam, de szerencsére a görcsök, és az ilyenkor már jelentkező pecsételés elmaradt. És ez remélem a következő 8 hónapban így is marad J

Már csak 4-et kell aludni a hcg vérvételig, most már kezdek izgulni. J