Na igen, végre ezt is megértük, el sem hiszem! A szerződést
tavaly október 8-án írtuk alá, a kulcsokat február 8-án kaptuk meg, és március
20-án – vasárnap – végre ottaludtunk! Nem mondom, hogy teljesen átcuccoltunk a
régi lakásból, de a mindenapokhoz szükséges dolgaink már az új helyen vannak.
Azért 40 nm-ről 86-ra költözni maga a csoda :)
Rengeteg tárolóhelyünk van, egy kis gardróbszoba, ami szinte az összes cuccunk
elnyeli. A hálóban lévő hatalmas – kb 4 méteres komódunk összes része üres még,
nem is tudom mit pakolok majd bele :)
Annyira élvezem, hogy mindennek megvan a helye, végre rend van, most már
bármikor beállíthat hozzánk bárki, és végre vendégeket is hívhatunk! Hihetetlen
érzés, még azóta sem tértem magamhoz. Igaz annyira még nem sikerült otthonossá
tenni, hiányoznak még képek a falról, pár virág, de azért alakulunk.
Ma lesz Dani szülinapi bulija, 4 éves lett az én nagyfiam!
Idén még családdal ünnepelük, de megbeszéltük, hogy jövőre már elhívhatja a
barátait is. Van egy kislány az oviban, ő már 6 éves lesz ugyan, de nagyon nagy
barátok. Tegnap összefutottunk vele és az anyukájával séta közben, és
megbeszéltük, hogy 2 hét múlva pénteken eljönnek hozzánk játszani. Jó érzés,
hogy végre Dani is el tudja hívni a barátait hozzánk. És nem csak ő, mi is :) Már 2 baráti pár is
jelezte, hogy szívesen jönnének hozzánk lakásnézőbe. Így szép lassan
visszakerülünk a térképre, az utóbbi időben elég atntiszocik lettünk úgyis,
sehova nem mentünk és hozzánk sem jött senki.
A munkahelyen eljött az idő, amire már 1 éve vártam,
rengeteg a munka, végre fontosnak érezhetem magam. Most egy elég húzós időszak
kezdődik, ami szinte egész éveben kitart. A júliusi lombik időpontot már
lemondtam, nem tudnám megoldani a sok utazást, egy forduló majdnem 400 km... de
most amúgy sem pörgünk a babatémán, nem is beszélünk róla. Azt viszont utálom,
hogy úton útfélen azt kérdezgetik, mikor jön már a tesó?! Először azt
mondogattam, hogy majd nemsokára, meg hogy most jöttem még csak vissza dolgozni
stb... de most már inkább azt mondom majd, hogy nem tervezünk tesót. Talán így
békén hagynak és nem kérdezgetnek minden találkozáskor.
Januárban voltam Atlas kezelésen, végül nem csontkovácshoz
mentem a gerincem miatt, hanem ide.
Decemberben már kórházban voltam emiatt,
nem halogathattam tovább, rendbe kellett tetetnem. Lekopogom, azóta nincsenek
fájdalmaim, bár a doki szerint kb 4-5 hónap, amíg rendbejön. 2 hete voltam
biorezonancián, kíváncsi voltam tavaly óta történt-e változás. Mondta, hogy a
gerincem még nincs a helyén, de hát még csak 2 hónap telt el a kezelés óta, ez
várható volt. Szerencsére vitaminokból semmilyen hiányom nincs, pedig semmivel
nem szedek több vitamint, mint tavaly, szerintem csak jobb lett a felszívódás –
hála a colonnak. A bélflórám tökéletes, talán mert a colon óta szedem a probiotikumot.
Ami még mindig gáz, az az agyam... na igen, éreztem én, hogy ezen a téren nem
volt javulás. Minden ami előjött, erre vezethető vissza: rossz mellékvese/epe
működés, magasabb ösztrögén alcsonyabb progeszteron, rossz alvás. Hát igen, nem
kéne annyit stresszelni, nem kéne dolgokat túl komolyan venni tudom én... és
azt hiszem, mióta elköltöztünk, elkezdődött a változás. sokkal nyugodtabb
vagyok, jól érzem magam a bőrömben, és ha a társasági életünk is felpörögne –
ami a biorezes csaj szerint nagyon fontos lenne! főleg a női-női dumcsi (ez
valami olyan hormont szabadít fel bennünk, ami mindenre jótékony hatással van),
akkor már ezen a téren is renbejöhetnék. Szóval most ez lesz a prio :) ezen kívül jó lenne
valahogy ellazulni, meditálni, jógára járni, nah, erre nem lesz időm sajnos. Azon
gondolkodnak, hogy esetleg a kéthetenkénti masszázsra visszatérnék, talán arra
tudnék mindig 1 órát szakítani.
Hát így állunk most, egy izgalmas-húzós időszak után, talán
jön az otthoni nyugalom és pezsgés egyben :)
