20.

Múlt héten elkapott valami nyavalya. Már pénteken éreztem, hogy kerülget valami, ami aztán szombatra le is vert a lábamról. Aznap tölöttem a 20. hetet. A hétvégi 2 napban szerencsére volt alkalmam sokat pihenni, és az ürömbe vegyült egy kis öröm is – a sok pihenáésnek köszönhetően végre tudtam magamra figyelni, és akkor megéreztem 😊 Tényleg csak nagyon enyhén és szombaton csak 2-szer, és nem is voltam benne teljesen biztos, hogy valóban Ő az. Aztán vasárnap megint éreztem, akkor már tudtam 😊 Napról napra többet érzem a mozgást, tegnap este már kb fél órán keresztül 😊

Munka mellett sajnos nem tudom figyelgetni magam, bár ma reggel miután ettem, azt hiszem megint éreztem 😊

Most már csak az kell, hogy a fiúk is átéljék ezt velem 😊 Bár ehhez még kell pár hét.

Hétfőn nem dolgoztam, reggel 8-ra mentem a kórházba  a 20. heti genetikai UH-ra. Szerencsére gyorsan bekerültem, 4. voltam. minden a legnagyobb rendben 😊 Nem nagyon mocorgott, pedig direkt ettem előtte, és végig háttal volt, harántfekvésben.

Miután itt végeztem mehettem fel a 3.-ra a genetikai tanácsadásra. A doktornő meg volt elégedve minden eredményemmel, így oda már nem többet mennem.

Aztán hazafelé beugrottam a házidokihoz, mert volt még vv eredményem, amit nem hoztam el. Mikor beléptem a váróba... háááát, jó sokan voltak. Már majdnem sarkon fordultam, mikor kijött a beteg, utána az aszisztenssel, aki közölte, hogy türelem, a doktornő most átment a szomszéd rendelőbe helyettesiteni, aztán majd jön. Nah, több sem kellett nekem, már ott is voltam az ajtóban, és mondom miért jöttem. Mivel már régóta ismer, be is hívott, odaadta a leletet, + egyúttal adott beutalót a 24. heti vv-re.

Ezután hívtam a védőnőt, hogy ok-e, ha most megyek, szerencsére jó volt neki. A reggeli kört gyalog tettem meg, de mivel már kezdtem fáradni, és éppen a házunk előtt vezetett az út, így kocsiba pattanttam és úgy mentem.

A védőnőnél is minden ok volt, a vérnyomásom 100/80 volt, igaz a reggeli futkosás a pulzusomon meglátszott, az 92 lett. A mérlegeléskor kiderült, hogy eddig 6 kilot híztam, az előző mérés óta 1-et, védőnő elégedett volt. Amúgy Danival a 20. hétre már 10 kilo volt rajtam, a végére +18. Talán most sem lépem túl ezt a számot.

A védőnő után elmentem Dani iskolájába, mivel 2 tanárjának is akkor volt fogadóórája, és ezt már régóta terveztem. Erről amúgy most nem írnék nagyon, hosszú, maradjunk annyiban hogy küzdünk... leginkább figyelem, szorgalom témában, na meg persze szépen gyűlnek a feketék is. Azt mindegyik tanár elismeri, hogy nagyon okos, csak a szorgalma van a béka segge alatt. Szerencsére a bizonyítványa szép lett, szinte mindenből kiválóan teljesitett, a magyarnak az írás része megy nehezebben (olvasni szépen olvas), nem nagyon megy a betűk szép kerekítése, ebből végül így jól teljesíett. A magatartása lett változó, de az talán majd alakul.

Mire hazaértem már 1 óra volt, ettem és ledőltem, elfáradtam és még a nyavalya is rajtam volt ☹ (amúgy még most is...)

Aztán tegnapra voltam visszarendelve a magánrendelőbe, méhszáj teljesen zárt, a vizsgálat után pedig bejöhettek a fiúk is az UH-ra. Nem mondom, hogy Dani túlságosan értékeli ezeket a kiruccanásokat, még nem igazán tudja kivenni a 2D-s képekből mit is kellene nézi, mert ugye volt a kis dinnye (a feje), a nagy dinnye (a hasa), na meg a 4 répa (a végtagok) 😊 A lényeg, hogy minden ok, 1 nap alatt harántból fejvégű fekvésbe került (amiből kb semmi nem éreztem) és természetesen most is csak a hátát láttuk. Szóval azt hiszem ez a titok nyitja, a gyerek egyszerűen befelé rúgkapál...

És íme, a tegnapi szerzeményünk - már amennyit látni hagyott magából, a kis pálcika ujjaival azért mutatja, hogy kettő 😊

Pedig jó ötletnek tűnt....

Így utólag visszagondolva, nem is tudom, hogy jutott eszembe az, hogy elmegyek 😊

Talán nem gondoltam bele igazán, hogy mivel is járna ez az utazás: háztól házig kb 25 óra, 2 átszállás, 6 felszállás-leszállás, nehéz csomagok, időeltolódás, meleg, vírusok...stb...

És mivel nem gondoltam ebbe bele, csak azt láttam, hogy még mindig számítanak rám, még mindig fontos vagyok, ezért hétfőn igent mondtam - na persze azok után, hogy konzultáltam a nődokimmal, és végül Sz. is rábólintott.

És ahogy teltek az órák, úgy jöttek elő gondolataimban a fenti dolgok szépen sorban...meg persze Sz. is egész nap rágta a fülem, hogy biztos jól meggondoltam-e.

Aztán este átbeszéltük, és arra jutottunk, hogy ez most nem ér ennyit, így kedd reggel, mikor beértem, rögtön beszéltem a főnökömmel, és visszamondtam....

Szóval egy fél napig úgy volt, hogy utazom Montereybe.... de nem.... 😊

Most próbálok inkább többet foglalkozni magammal, és kevesebbet a meloval.

Ma bejelentették, hogy ki veszi át a munkám, szóval fokozatosan adom át a dolgokat, amúgy április végéig tervezek maradni.

Hétfőn megyen a 20. heti nagy UH-ra, akkor leszek 20+2. Ami érdekes, és egyben elszomorít, hogy még egyáltalán nem érzem mozogni ☹ Danit ilyenkor már éreztem, most meg semmi. Igaz, hogy van kis hasi felesleg, de ez akkor is megvolt. Talán amiatt van, hogy most elől van a méhlepény (Danival hátul volt), és pont takarásban van.

A magam megnyugtatására ezért vettem egy szívhanfigyelőt, így pár naponta be tudunk hallagtózni 😊  

Most meg mit csináljak???

Szombaton töltöttem a 19. hetet, így már a 20.-kat taposom.

Most szólt a főnököm, hogy jövő szombaton ki kellene utazni Mexikóba 1 hétre!

Basszus!

Felhivtam a nődokit, ő azt mondja nem gond, a legjobb időben vagyok, igaz hosszú az út, sétáljak sokat.

Sz. még bizonytalan, szerinte erre most nincs szükségünk...

2-ig kell válaszolnom....  áááááááááá