20.

Múlt héten elkapott valami nyavalya. Már pénteken éreztem, hogy kerülget valami, ami aztán szombatra le is vert a lábamról. Aznap tölöttem a 20. hetet. A hétvégi 2 napban szerencsére volt alkalmam sokat pihenni, és az ürömbe vegyült egy kis öröm is – a sok pihenáésnek köszönhetően végre tudtam magamra figyelni, és akkor megéreztem 😊 Tényleg csak nagyon enyhén és szombaton csak 2-szer, és nem is voltam benne teljesen biztos, hogy valóban Ő az. Aztán vasárnap megint éreztem, akkor már tudtam 😊 Napról napra többet érzem a mozgást, tegnap este már kb fél órán keresztül 😊

Munka mellett sajnos nem tudom figyelgetni magam, bár ma reggel miután ettem, azt hiszem megint éreztem 😊

Most már csak az kell, hogy a fiúk is átéljék ezt velem 😊 Bár ehhez még kell pár hét.

Hétfőn nem dolgoztam, reggel 8-ra mentem a kórházba  a 20. heti genetikai UH-ra. Szerencsére gyorsan bekerültem, 4. voltam. minden a legnagyobb rendben 😊 Nem nagyon mocorgott, pedig direkt ettem előtte, és végig háttal volt, harántfekvésben.

Miután itt végeztem mehettem fel a 3.-ra a genetikai tanácsadásra. A doktornő meg volt elégedve minden eredményemmel, így oda már nem többet mennem.

Aztán hazafelé beugrottam a házidokihoz, mert volt még vv eredményem, amit nem hoztam el. Mikor beléptem a váróba... háááát, jó sokan voltak. Már majdnem sarkon fordultam, mikor kijött a beteg, utána az aszisztenssel, aki közölte, hogy türelem, a doktornő most átment a szomszéd rendelőbe helyettesiteni, aztán majd jön. Nah, több sem kellett nekem, már ott is voltam az ajtóban, és mondom miért jöttem. Mivel már régóta ismer, be is hívott, odaadta a leletet, + egyúttal adott beutalót a 24. heti vv-re.

Ezután hívtam a védőnőt, hogy ok-e, ha most megyek, szerencsére jó volt neki. A reggeli kört gyalog tettem meg, de mivel már kezdtem fáradni, és éppen a házunk előtt vezetett az út, így kocsiba pattanttam és úgy mentem.

A védőnőnél is minden ok volt, a vérnyomásom 100/80 volt, igaz a reggeli futkosás a pulzusomon meglátszott, az 92 lett. A mérlegeléskor kiderült, hogy eddig 6 kilot híztam, az előző mérés óta 1-et, védőnő elégedett volt. Amúgy Danival a 20. hétre már 10 kilo volt rajtam, a végére +18. Talán most sem lépem túl ezt a számot.

A védőnő után elmentem Dani iskolájába, mivel 2 tanárjának is akkor volt fogadóórája, és ezt már régóta terveztem. Erről amúgy most nem írnék nagyon, hosszú, maradjunk annyiban hogy küzdünk... leginkább figyelem, szorgalom témában, na meg persze szépen gyűlnek a feketék is. Azt mindegyik tanár elismeri, hogy nagyon okos, csak a szorgalma van a béka segge alatt. Szerencsére a bizonyítványa szép lett, szinte mindenből kiválóan teljesitett, a magyarnak az írás része megy nehezebben (olvasni szépen olvas), nem nagyon megy a betűk szép kerekítése, ebből végül így jól teljesíett. A magatartása lett változó, de az talán majd alakul.

Mire hazaértem már 1 óra volt, ettem és ledőltem, elfáradtam és még a nyavalya is rajtam volt ☹ (amúgy még most is...)

Aztán tegnapra voltam visszarendelve a magánrendelőbe, méhszáj teljesen zárt, a vizsgálat után pedig bejöhettek a fiúk is az UH-ra. Nem mondom, hogy Dani túlságosan értékeli ezeket a kiruccanásokat, még nem igazán tudja kivenni a 2D-s képekből mit is kellene nézi, mert ugye volt a kis dinnye (a feje), a nagy dinnye (a hasa), na meg a 4 répa (a végtagok) 😊 A lényeg, hogy minden ok, 1 nap alatt harántból fejvégű fekvésbe került (amiből kb semmi nem éreztem) és természetesen most is csak a hátát láttuk. Szóval azt hiszem ez a titok nyitja, a gyerek egyszerűen befelé rúgkapál...

És íme, a tegnapi szerzeményünk - már amennyit látni hagyott magából, a kis pálcika ujjaival azért mutatja, hogy kettő 😊