Rég voltam, de mentségemre, elég sok minden összejött
mostanában.
Rengeteg a munkám – ami végülis jó, mert végre nem unatkozom
végig az egész napom, másrészt végre hasznosnak érzem magam. Ez volt ugyanis a
babaprojectünk egyik fő parája, hogy
annyira nem éreztem magam fontosnak, és attól tartottam, hogy ha most elmennék szülni,
már nem tudok visszajönni, hisz nincs is szükség rám. Ráadásul nyár eleje óta
elég gáz volt itt a helyzet, senki nem tudta, hogy marad-e a project, ahol
dolgozunk, végül tegnap jelentették be, hogy aláírták a szerzősést, sőt, még
több munka vár ránk, új termékekkel bővül a paletta, és sok új emberre is
szükség lesz. Szóval úgy tűnik az egyik gondom megoldódni látszik :)
A másik parám a
babaproject kapcsán, hogy kicsi a lakás, évek óta keresünk házat, és sehol
semmi. És bármennyire is hihetetlen ez még nekünk is, pontosan ma 1 hónapja,
hogy aláírtuk a szerződést, van egy szép nagy lakásunk! :) Így nemsokára 40nm-ről
86nm-re költözünk! Még most sem hiszem le, hogy sikerült. Ok, nem ház, nincs
kert, de itt maradunk helyben, ráadásul szuper helyen van, a belváros szélén,
mindenhez közel, mégis csendes helyen. Egy egyirányú utca vége, és nem is utcafrontban
van a ház, hanem kb 15 méterrel beljebb. A lakás gyönyörű, a pár akiktől
megvettük néhány éve felújította, mindent kicseréltek benne, hangszigetelt
nyílászárókat tettek be, és mértere készült bútorokkal rendezték be. És így
teljes bútorzattal (beleértve lámpák, képek, szőnyegek, függönyök, hűtő,
víztisztító!!! stb...) sikerült megvenni. Sajnos üröm az örömben, hogy csak
februárban tudunk költözni, mert a házat eladták, amit szerettek volna
megvenni. Végülis mi ráérünk, nem sürgős annyira a költözés, és csak az számít,
hogy már látjuk a fényt az alagút végén :)
Alighogy mi aláírtuk az adásvételi szerződést, a szüleim
bejelentették, hogy eladják a házat, amiben felnőttünk. Ez a hír kicsit
megviselt mindenkit, de persze megérjtjük és elfogadjuk a döntésük. Ők sem
leszenek fiatalabbak, egy házzal sok a tennivaló, eddig bírták, ráadásul most
nagyon sokat is kéne rá költeni, szóval inkább úgy döntöttek, hogy lakásba
mennek. Így most elég sokat vagyunk náluk, pakoljuk és szanáljuk a gyerekkori
dolgaink. Közben újítják fel a lakást, amit megvettek, már csak 1 hónapjuk van,
hogy kiköltözzenek, és kész legyen az új.
Hát, zajlik az élet most minálunk, ez többek közt arra is
jó, hogy teljesen lepattantunk a babatémáról. És közben teljesen nyugodt
vagyok, nem érzem azt a szorító görcsöt, amit az elmúlt években. Nagyon
gondolkodom azon, hogy a jövő júliusi lombikot lemondom. Ennek több oka is van,
egyrészt olyan jó volt az idei nyár, hogy nem szeretnék egy lombikkal bezavarni,
másrészt úgy néz ki, hogy abban az iőben majd muka is sok lesz, és szeretnék
még egy kicsit alapozni, mielőbb újra lelépek.
A barátnőim – akik tudják miken mentünk keresztül – persze mind
azt mondják, hogy majd a költözés előtt/alatt/után összehozzuk spontán a tesót,
de persze ebben mi már rég nem hiszünk. Másrészt ez azért egy extra terhet rak
ránk, mintha most nekem rövidesen terhesnek kéne lennem, hisz ez az élet
rendje, ha már minden adott, jöhet az új élet... ha meg mégsem úgy lesz, akkor
kezdjek el magyarázkodni, hogy látjátok, nekünk mégsem megy.... De ezzel
egyenlőre nem foglalkozom, úgy döntöttem...
Most nagyon boldogok vagyunk, és izgatottak, alig bírjuk ki
ezt a 3 hónapot a költözésig, már nagyon mehetnékünk van :) Addig is tervezgetünk
álmodozunk, milyen is lesz majd az életünk az új helyen...
