Hát igen... sikerült annyira bedolgoznom magam a
szervezetbe, hogy a következő termékbevezetés miatt, NEKEM (is) kell mennem
Kínába!
Végre ismét fontosnak érzem magam, így ha el kénne mennem
röpke 3 évre, már nem paráznék, hogy nem lenne hova visszajönnöm. :)
És ilyenkor azért elgondolkodom, hogy jól gondoltam, talán
tényleg minden okkal történik? Nincsenek véletlenek?
2 év alatt 4 sikertelen lombikunk volt, akkor még nem
tudtam, mi az oka, hogy nem sikerültek, de a 4. után már éreztem, hogy még
valami dolgom van, mielőtt újra babázhatok... ezért is álltunk le a projecttel
már 1 éve, az idei júniusi időpontot
pedig már januárban lemondtam – tudtam én, hogy épp más feladatom lesz :)
Kicsit sűrű ez az időszak – bár nem győzöm hangsúlyozni,
hogy épp erre vágytam :) .
Reggel 7-től este 6/7-ig bent vagyok, aztán rohanás haza, kezdődik a 2. műszak,
és hétvégén sem nagyon tudom kipihenni magam.
Érzem hogy fáradok, de ezt most túl kell éni. Anyagilag sem
utolsó, hogy ennyit kell dolgoznom, az összes túlórát kifizetik, szóval ez most
a valamit valamiért tipikus esete.
Persze Daninak nem túl jó, hogy ilyen keveset vagyok
hétközben otthon, ezért próbálom hétvégente kárpótolni, és minden percet vele tölteni.
Nagyon aggódom, hogy mi lesz vele, ha elutazom, amióta ovis,
nem aludtunk külön, nem tudom, hogy fogja viselni a hiányom.
Mondtam neki, hogy minden nap tudunk majd beszélni, skypeon
látni is fog, igaz az időeltolódás miatt nem lesz egyszerű, de megoldjuk.
Szóval most épp nagyban utazástszervezek, meghívólevél,
útlevél, vízum, egyebek....
A gép jövő szombaton indul Bécsből Dubajba onnan Hongkong
majd komppal át Shenzenbe....
Kicsit már izgulok, nem gondolom, hogy még egyszer az
életben eljutok ide, így majd remélem a munka mellett kicsit túristáskodni is
lesz idő :)
Egy kirándulás ide, már mindenképp a program része:
The PEAK:
és a kilátás:
