Eredmények

Ott hagytam abba, hogy 21. napi vv-en voltam múlt csütörtökön, és nem nagyon örültem az eredménynek. Még aznap este elkezdtem szedni fél Bromot a kb 600-as prolactinra, és elkezdtem kenni a progeszteronkrémet. A dolog úgy alakult, h a 26. ciklusnapon egy alkalommal már volt egy pici rózsaszín a papíron, 27. ciklusnap délutánra pedig megjött. Szóval a mostanában 28 napra beállt ciklusom most 26-ra sikeredett. Talán emiatt volt 21. nap már kicsit alacsonyabb a progim.
Mivel szerda délután megjött, így tegnap reggel el tudtam menni 3. napi vv-re, az eredménynek nem tudom örüljek-e, íme:

Az FSH-m jóval magasabb, mint eddig - általában 5 körül szokott lenni. Jövő héten megyek AMH vv-re, talán nem csökkent, és a 0,6-ot most is elérem.
A Prolaktinom nagyon lecsökkent 1 hét alatt 600-ról 43-ra! Azt olvastam, hogy akinek kis adag gyógyszerrel nagyon rövid idő alatt drasztikusan lecsökken az értéke az IR-re utal. Ugyanezt olvastam az alacsony tesztoszteronról is. Na, még tényleg csak ez hiányozna :(
Jövő szerdán megyek IR vv-re, ezek után kíváncsi leszek, mit produkálok.
A TSH-m elég jó, nézettem mellé FT3, FT4 és Anti TPO értékeket, ilyet még sosem csináltattam, de úgy nézem ref.értéken belül vannak, talán ezek rendben lesznek.
Az ösztradiol sem lett magas, talán emiatt sem kell aggódnom.
Hát itt tartok most, jövő héten telo Kaposvárra, stimu megbeszélésre kell időpontot kérnem, és szerdán még vár rám egy IR + AMH vv.

Lassan újra belevágunk

Októberre van TB-s időpontunk Kaposvárra. Ha ugyanolyan protokollom lesz, mint a múltkor (márpedig azt úgy gondolom bevállt), akkor az 1 hónap fogamzásgátló szedést jelent, amit szeptember elején kell elkezdenem , ehhez viszont aug. közepén/végén már mennem kell konzultácóra, hogy egyeztessünk róla. Atyaég, az mindjárt itt van, főleg, hogy 2 hét múlva megyünk nyaralni 1 hétre Dalmáciába!! :) Már nagyon várjuk!

Időközben sajnos minden eredményem lejárt így újra vérvételekre kell járnom, és már mindjárt az első kanyarban csalódás ér.

Tegnap reggel mentem 21. napi vv-re (+nézettem egy D vitamin szintet is, így nyár közepén, napi 4000NE D vitamin mellett, ez sem lett túl fényes)

A prolactinom nagyon magas lett – igaz a 2 évvel ezelőtti 1500-tól messze van, de ennek sem örültem. Bár mitagadás, a ciklus második felében olyan gyakran jelentkező mellfeszülésből azért sejtettem, h nem lesz alacsony.

A tavalyi lombik után bontatlanul megmaradt bromocriptint így kénytelen voltam megbontani, és napi felet elkezdtem szedni belőle. Talán mire konzultációra megyünk szépen lemegy. Másfél hét múlva megyek 3.napi vv-re, azért megnézetem akkor is.

A másik a progeszteron, tavaly 21.napon 53 lett, most meg 38. Háááát, ez is lehetett volna jobb is, bár talán nem olyan gáz. Amúgy ezt is sejtettem, mármint hogy nem lesz olyan jó, a biorezonanciás csaj már mondta ezt az ösztrögén túlsúly progeszteron hiány témát.. ezután azért kíváncsi leszek a 3. napi ösztradiol eredményemre!

A lényeg a lényeg, hogy pár hete rendeltem iherbről egy szuper progeszteron krémet, így tegnap azt is ipróbáltam.

1 hónap múlva azért szeretném megismételtetni ezt a 2 vv-t, hogy lássam sikererült-e javítani valamennyit.

Röviden ennyi, mostanában valószínű gyakrabban jelentekezem :)

Ganyu goes to.............CHINA!!!

Hát igen... sikerült annyira bedolgoznom magam a szervezetbe, hogy a következő termékbevezetés miatt, NEKEM (is) kell mennem Kínába!

Végre ismét fontosnak érzem magam, így ha el kénne mennem röpke 3 évre, már nem paráznék, hogy nem lenne hova visszajönnöm. :)

És ilyenkor azért elgondolkodom, hogy jól gondoltam, talán tényleg minden okkal történik? Nincsenek véletlenek?

2 év alatt 4 sikertelen lombikunk volt, akkor még nem tudtam, mi az oka, hogy nem sikerültek, de a 4. után már éreztem, hogy még valami dolgom van, mielőtt újra babázhatok... ezért is álltunk le a projecttel már 1 éve, az idei júniusi időpontot  pedig már januárban lemondtam – tudtam én, hogy épp más feladatom lesz :)

Kicsit sűrű ez az időszak – bár nem győzöm hangsúlyozni, hogy épp erre vágytam :) . Reggel 7-től este 6/7-ig bent vagyok, aztán rohanás haza, kezdődik a 2. műszak, és hétvégén sem nagyon tudom kipihenni magam.

Érzem hogy fáradok, de ezt most túl kell éni. Anyagilag sem utolsó, hogy ennyit kell dolgoznom, az összes túlórát kifizetik, szóval ez most a valamit valamiért tipikus esete.

Persze Daninak nem túl jó, hogy ilyen keveset vagyok hétközben otthon, ezért próbálom hétvégente kárpótolni, és minden percet vele tölteni.

Nagyon aggódom, hogy mi lesz vele, ha elutazom, amióta ovis, nem aludtunk külön, nem tudom, hogy fogja viselni a hiányom.

Mondtam neki, hogy minden nap tudunk majd beszélni, skypeon látni is fog, igaz az időeltolódás miatt nem lesz egyszerű, de megoldjuk.

Szóval most épp nagyban utazástszervezek, meghívólevél, útlevél, vízum, egyebek....

A gép jövő szombaton indul Bécsből Dubajba onnan Hongkong majd komppal át Shenzenbe....

Kicsit már izgulok, nem gondolom, hogy még egyszer az életben eljutok ide, így majd remélem a munka mellett kicsit túristáskodni is lesz idő :)

Egy kirándulás ide, már mindenképp a program része:

The PEAK:

és a kilátás:

Új fejezet kezdődött - elköltöztünk!

Na igen, végre ezt is megértük, el sem hiszem! A szerződést tavaly október 8-án írtuk alá, a kulcsokat február 8-án kaptuk meg, és március 20-án – vasárnap – végre ottaludtunk! Nem mondom, hogy teljesen átcuccoltunk a régi lakásból, de a mindenapokhoz szükséges dolgaink már az új helyen vannak. Azért 40 nm-ről 86-ra költözni maga a csoda :) Rengeteg tárolóhelyünk van, egy kis gardróbszoba, ami szinte az összes cuccunk elnyeli. A hálóban lévő hatalmas – kb 4 méteres komódunk összes része üres még, nem is tudom mit pakolok majd bele :) Annyira élvezem, hogy mindennek megvan a helye, végre rend van, most már bármikor beállíthat hozzánk bárki, és végre vendégeket is hívhatunk! Hihetetlen érzés, még azóta sem tértem magamhoz. Igaz annyira még nem sikerült otthonossá tenni, hiányoznak még képek a falról, pár virág, de azért alakulunk.

Ma lesz Dani szülinapi bulija, 4 éves lett az én nagyfiam! Idén még családdal ünnepelük, de megbeszéltük, hogy jövőre már elhívhatja a barátait is. Van egy kislány az oviban, ő már 6 éves lesz ugyan, de nagyon nagy barátok. Tegnap összefutottunk vele és az anyukájával séta közben, és megbeszéltük, hogy 2 hét múlva pénteken eljönnek hozzánk játszani. Jó érzés, hogy végre Dani is el tudja hívni a barátait hozzánk. És nem csak ő, mi is :) Már 2 baráti pár is jelezte, hogy szívesen jönnének hozzánk lakásnézőbe. Így szép lassan visszakerülünk a térképre, az utóbbi időben elég atntiszocik lettünk úgyis, sehova nem mentünk és hozzánk sem jött senki.

A munkahelyen eljött az idő, amire már 1 éve vártam, rengeteg a munka, végre fontosnak érezhetem magam. Most egy elég húzós időszak kezdődik, ami szinte egész éveben kitart. A júliusi lombik időpontot már lemondtam, nem tudnám megoldani a sok utazást, egy forduló majdnem 400 km... de most amúgy sem pörgünk a babatémán, nem is beszélünk róla. Azt viszont utálom, hogy úton útfélen azt kérdezgetik, mikor jön már a tesó?! Először azt mondogattam, hogy majd nemsokára, meg hogy most jöttem még csak vissza dolgozni stb... de most már inkább azt mondom majd, hogy nem tervezünk tesót. Talán így békén hagynak és nem kérdezgetnek minden találkozáskor.

Januárban voltam Atlas kezelésen, végül nem csontkovácshoz mentem a gerincem miatt, hanem ide.

https://www.youtube.com/watch?v=OdI2QJ-V5Kg

Decemberben már kórházban voltam emiatt, nem halogathattam tovább, rendbe kellett tetetnem. Lekopogom, azóta nincsenek fájdalmaim, bár a doki szerint kb 4-5 hónap, amíg rendbejön. 2 hete voltam biorezonancián, kíváncsi voltam tavaly óta történt-e változás. Mondta, hogy a gerincem még nincs a helyén, de hát még csak 2 hónap telt el a kezelés óta, ez várható volt. Szerencsére vitaminokból semmilyen hiányom nincs, pedig semmivel nem szedek több vitamint, mint tavaly, szerintem csak jobb lett a felszívódás – hála a colonnak. A bélflórám tökéletes, talán mert a colon óta szedem a probiotikumot. Ami még mindig gáz, az az agyam... na igen, éreztem én, hogy ezen a téren nem volt javulás. Minden ami előjött, erre vezethető vissza: rossz mellékvese/epe működés, magasabb ösztrögén alcsonyabb progeszteron, rossz alvás. Hát igen, nem kéne annyit stresszelni, nem kéne dolgokat túl komolyan venni tudom én... és azt hiszem, mióta elköltöztünk, elkezdődött a változás. sokkal nyugodtabb vagyok, jól érzem magam a bőrömben, és ha a társasági életünk is felpörögne – ami a biorezes csaj szerint nagyon fontos lenne! főleg a női-női dumcsi (ez valami olyan hormont szabadít fel bennünk, ami mindenre jótékony hatással van), akkor már ezen a téren is renbejöhetnék. Szóval most ez lesz a prio :) ezen kívül jó lenne valahogy ellazulni, meditálni, jógára járni, nah, erre nem lesz időm sajnos. Azon gondolkodnak, hogy esetleg a kéthetenkénti masszázsra visszatérnék, talán arra tudnék mindig 1 órát szakítani.

Hát így állunk most, egy izgalmas-húzós időszak után, talán jön az otthoni nyugalom és pezsgés egyben :)

Életjel

Rég voltam, de mentségemre, elég sok minden összejött mostanában.

Rengeteg a munkám – ami végülis jó, mert végre nem unatkozom végig az egész napom, másrészt végre hasznosnak érzem magam. Ez volt ugyanis a babaprojectünk egyik fő parája, hogy annyira nem éreztem magam fontosnak, és attól tartottam, hogy ha most elmennék szülni, már nem tudok visszajönni, hisz nincs is szükség rám. Ráadásul nyár eleje óta elég gáz volt itt a helyzet, senki nem tudta, hogy marad-e a project, ahol dolgozunk, végül tegnap jelentették be, hogy aláírták a szerzősést, sőt, még több munka vár ránk, új termékekkel bővül a paletta, és sok új emberre is szükség lesz. Szóval úgy tűnik az egyik gondom megoldódni látszik :)

A másik parám a babaproject kapcsán, hogy kicsi a lakás, évek óta keresünk házat, és sehol semmi. És bármennyire is hihetetlen ez még nekünk is, pontosan ma 1 hónapja, hogy aláírtuk a szerződést, van egy szép nagy lakásunk! :) Így nemsokára 40nm-ről 86nm-re költözünk! Még most sem hiszem le, hogy sikerült. Ok, nem ház, nincs kert, de itt maradunk helyben, ráadásul szuper helyen van, a belváros szélén, mindenhez közel, mégis csendes helyen. Egy egyirányú utca vége, és nem is utcafrontban van a ház, hanem kb 15 méterrel beljebb. A lakás gyönyörű, a pár akiktől megvettük néhány éve felújította, mindent kicseréltek benne, hangszigetelt nyílászárókat tettek be, és mértere készült bútorokkal rendezték be. És így teljes bútorzattal (beleértve lámpák, képek, szőnyegek, függönyök, hűtő, víztisztító!!! stb...) sikerült megvenni. Sajnos üröm az örömben, hogy csak februárban tudunk költözni, mert a házat eladták, amit szerettek volna megvenni. Végülis mi ráérünk, nem sürgős annyira a költözés, és csak az számít, hogy már látjuk a fényt az alagút végén :)

Alighogy mi aláírtuk az adásvételi szerződést, a szüleim bejelentették, hogy eladják a házat, amiben felnőttünk. Ez a hír kicsit megviselt mindenkit, de persze megérjtjük és elfogadjuk a döntésük. Ők sem leszenek fiatalabbak, egy házzal sok a tennivaló, eddig bírták, ráadásul most nagyon sokat is kéne rá költeni, szóval inkább úgy döntöttek, hogy lakásba mennek. Így most elég sokat vagyunk náluk, pakoljuk és szanáljuk a gyerekkori dolgaink. Közben újítják fel a lakást, amit megvettek, már csak 1 hónapjuk van, hogy kiköltözzenek, és kész legyen az új.

Hát, zajlik az élet most minálunk, ez többek közt arra is jó, hogy teljesen lepattantunk a babatémáról. És közben teljesen nyugodt vagyok, nem érzem azt a szorító görcsöt, amit az elmúlt években. Nagyon gondolkodom azon, hogy a jövő júliusi lombikot lemondom. Ennek több oka is van, egyrészt olyan jó volt az idei nyár, hogy nem szeretnék egy lombikkal bezavarni, másrészt úgy néz ki, hogy abban az iőben majd muka is sok lesz, és szeretnék még egy kicsit alapozni, mielőbb újra lelépek.

A barátnőim – akik tudják miken mentünk keresztül – persze mind azt mondják, hogy majd a költözés előtt/alatt/után összehozzuk spontán a tesót, de persze ebben mi már rég nem hiszünk. Másrészt ez azért egy extra terhet rak ránk, mintha most nekem rövidesen terhesnek kéne lennem, hisz ez az élet rendje, ha már minden adott, jöhet az új élet... ha meg mégsem úgy lesz, akkor kezdjek el magyarázkodni, hogy látjátok, nekünk mégsem megy.... De ezzel egyenlőre nem foglalkozom, úgy döntöttem...

Most nagyon boldogok vagyunk, és izgatottak, alig bírjuk ki ezt a 3 hónapot a költözésig, már nagyon mehetnékünk van :) Addig is tervezgetünk álmodozunk, milyen is lesz majd az életünk az új helyen...