2017

Már rég nem írtam, pedig viszonylag sokminden történt. Na nem babatémában, hanem úgy egyébként. Babatémát most egyenlőre jegeljük, egyikünket sem foglalkoztatja igazából, már egyáltalán nem vagyok rápörögve úgy, mint még pár hónapja. Sajnos tavalyig, 3 éven keresztül másról sem szólt az életünk, mint a tesóprojectről, mindent ennek rendeltem alá. Aztán történt valami, ami miatt már egészen másként látom a világot. Mégpedig az, hogy tavaly augusztusban elmentem egy asztrológushoz. Már régóta terveztem, hogy megyek, nagyon hiszek minden spiritulis dologban, szóval ez számomra egy rég várt esemény volt.

Hosszasan beszélgettünk, persze akkor mondanom sem kell, csak azon járt az agyam, hogy hogyan lehetne ismét kisbabánk, mikor jön végre a várva várt gyermekáldás? J Szóval tulajdonképp ekörül forgott az egész elemzés, és mit nem mondjak, elég meglepő fordulattal ért véget. Persze a részletekre már nem emlékszem, hogy melyik bolygó mikor és hol, a lényeg az volt, hogy törődjek bele, de ebben az életemben bizony, nekem a munka a sorsfeladatom. (az előzőben már kipipáltam a családot). Bármit is teszek (márpedig az elmúlt években azt gondolom ez elég sok volt, majd ezt még összeírom), meg is feszülhetek, nekem az a sorsom, hogy dolgozzak, karriert építsek. És bármennyire is azon vagyok hogy szembemenjek ezzel a ténnyel, hogy változtassak, és a munka rovására előtérbe helyezem a babaprojectet, annál inkább nem fog sikerülni.

Mi van? Hisz Rák vagyok! Nekem a család, a gyerek a legfontosabb az életben, mi az, hogy pont a munka? Ez valami vicc?

Mondanom sem kell, mennyire csalódottan távoztam. Ez nem sokkal az akkori lombikunk előtt történt, a nő kerek perec megmondta, hogy nem fog sikerülni.

Aztán mikor lementek az izgalmak és volt időm kicsit gondolkodni, akkor végiggondoltam az eddigi életem ebből a szempontból, és rá kellett jöjjek, hogy van benne valami. A „sors támogatása” ezügyben azt hiszem már a suliban elkezdődött, miniális tanulással is mindig minden sikerült.

Amióta elkezdtem dolgozni ez a 6. munkhelyem, és a munkahelyváltásaimmal mindig jobb és jobb lehetőségeim lettek. Most úgy vagyok vele, hogy szeretem a munkám, számítanak rám, fontosnak érzem magam, megbecsülnek. Azt gondolom, hogy végre megérkeztem, innen már nem tervezek továbbmenni. Amíg viszont eljutottam idáig nem volt komoly kapcsolatom, semmi esélyem nem volt családra, vagyis hogy esetleg egy gyerek „kettétöri” ezt az utat. (Fősuli alatt/után kis ideig volt egy 5 éves kapcsolatom, Sz-t pedig akkor ismertem meg, mikor idekerültem az utolsó munkahelyemre 10 évvel ezelőtt. A kettő közt, csak futó kalandok voltak, semmi komoly.

Hát így állunk. A csaj szerint ahányszor a munkát helyezem a család elé, annyiszor kapok jópontot a sorstól – tehát mikor tavaly elmetem Kínába, és itthon hagytam az anyafüggő 4 évesem, akkor tutira szerztem egy jópontot.  Hmmmm...

Beletörödtem, hogy nekem most ezt dobta a gép, ha elég sok jópontot szerzek még van esélyem, hogy teljesül a kívánságunk. Bár már úgy vagyok vele, hogy ha nem, az sem baj, már el tudom képzelni az életünk hármasban – erre eddig képtelen voltam. Imádom az új lakásunk, már 1 éve itt lakunk és talán most már sikerült befejezni a csinosítgatást, hármunknak pont tökéletes. Dani is már 5 éves, annyira jó most, könnyű vele, túvagyunk a legtöbb „korszakon”, sokszor felteszem a kérdést magamnak, hogy így, 40-hez közel, tényleg szeretném előlről kezdeni?

Idén pedig úgy gondoltam, mivel nyárig kicsit lájtosabb a munka, újévi fogadalmat teszek, mégpedig azt, hogy magammal is foglalkozom, az elmúlt 5 évben ez ugyanis elmaradt.

Jan. 2-án megvettem a kondibérletem, már 3. hónapja járok edzésre (ezt hétvégén tudom leginkább megoldani + 1 hétköznap nyitásra odamegyek, igy nem a délutáni gyerekidőből kell megoldanom) ezidő alatt kb 6-7 kilót fogytam, szóval kezdek elégedett lenni magammal J

Ezen kívül kéthetente megint járok masszázsra, + havi egyszer kozmetikushoz. És idén utazgatni is fogunk hármasban, 3 hete pl.  Zalakaroson voltunk 3 napot, nagyon szuper volt, az a fürdő igazi gyerekparadicsom! Ezenkívül, ami már tuti, hogy lefoglaltuk és leelőlegeztük a nyári nyaralást, Dani minden vágya, hogy repülhessen, így idén Zakynthosra megyünk nyaralni!!! J Nagyon várjuk, és már csak 91-t kell aludni J

Szóval zajlik az élet, és annyira jó, hogy nem a lombik körül forog minden. Persze még van egy lehetőségünk, az utolsó, amit valószínű még kihasználunk, és aztán befejezzük. Júniusra volt időpontom, de mivel még januárban az eredeti tervek szerint pont erre az időre esett volna a nagy project bevezetése igy áttetettem szeptemberre. De persze itt minden változik, a project is csúszik, októberre. Így még nem tudom hogyan lesz, érdemes-e szeptemberben kutyafuttában lombikozni, vagy toljuk el jövőre. Ráadásul úgy néz ki, hogy emaitt a project miatt el kéne mennem Kínába tréningre kb augusztusban. Így megint az lesz, hogy abban a pár hónapban minden összejön, és lombikra majd csak elfutok (ez enyhe túlzás, mivel 6 órás egy forduló), és nem tudok kellően rákoncentrálni.. Szabadságról akkor nem is álmodhatok. Hát most ezen agyalok, hogy mi legyen, de ha most szólok, hogy nem jó a szeptember, akkor kb jövő márciusra kapok új időpontot, akkor pedig már majdnem 40 leszek, és biztos vagyok benne, hogy akkor is közbejöhet bármi... meddig tologassam még?