Pedig jó ötletnek tűnt....

Így utólag visszagondolva, nem is tudom, hogy jutott eszembe az, hogy elmegyek 😊

Talán nem gondoltam bele igazán, hogy mivel is járna ez az utazás: háztól házig kb 25 óra, 2 átszállás, 6 felszállás-leszállás, nehéz csomagok, időeltolódás, meleg, vírusok...stb...

És mivel nem gondoltam ebbe bele, csak azt láttam, hogy még mindig számítanak rám, még mindig fontos vagyok, ezért hétfőn igent mondtam - na persze azok után, hogy konzultáltam a nődokimmal, és végül Sz. is rábólintott.

És ahogy teltek az órák, úgy jöttek elő gondolataimban a fenti dolgok szépen sorban...meg persze Sz. is egész nap rágta a fülem, hogy biztos jól meggondoltam-e.

Aztán este átbeszéltük, és arra jutottunk, hogy ez most nem ér ennyit, így kedd reggel, mikor beértem, rögtön beszéltem a főnökömmel, és visszamondtam....

Szóval egy fél napig úgy volt, hogy utazom Montereybe.... de nem.... 😊

Most próbálok inkább többet foglalkozni magammal, és kevesebbet a meloval.

Ma bejelentették, hogy ki veszi át a munkám, szóval fokozatosan adom át a dolgokat, amúgy április végéig tervezek maradni.

Hétfőn megyen a 20. heti nagy UH-ra, akkor leszek 20+2. Ami érdekes, és egyben elszomorít, hogy még egyáltalán nem érzem mozogni ☹ Danit ilyenkor már éreztem, most meg semmi. Igaz, hogy van kis hasi felesleg, de ez akkor is megvolt. Talán amiatt van, hogy most elől van a méhlepény (Danival hátul volt), és pont takarásban van.

A magam megnyugtatására ezért vettem egy szívhanfigyelőt, így pár naponta be tudunk hallagtózni 😊