Hol is kezdjem? Talán csütörtöknél, amikor is délután jöttek anyósomék, hogy elvigyék magukkal Danit. Mi kihasználva "szabadságunk" elmentünk Sopronba a kedvenc japán éttermünkbe. Az úton persze a másnapi leszívás volt a téma. Megkérdeztem Sz-t, mit gondol, hány napos embriókat kérjünk vissza. Meglepődtem, mikor habozás nélkül azt mondta, hogy 5! Én ugye mindig nagyon féltem ettől, mert hogy rosszul osztódnak, kevés is maradm 3. napra 2-nél több még sosem maradt, mi lenne itt 5. napra? Persze logikus amivel érvelt, hogy nincs miért nem megpróbálni. Ha kint nem maradnak meg, nem osztódnak szépen, akkor odabent sem fognak. És ami a legfontosabb, megússzuk azt a 2 hét idegeskedést, reménykedést, hormonozást. Meggyőzött.
Péntek reggel izgatottan indultunk reggel 6-kor. Valmikor 7 után értünk oda, már jó sokan voltak, a parkolóban az utolsó helyre álltunk be. Fél 8 körül egyesével hívták be a leszívásosokat. Mi másodikként mentünk be, egy kis szobába a biológussal, aki feltette a nagy kérdést. Mikor szeretnénk visszakapni az embriókat, 3 vagy 5 naposan. Egyszerre vágtuk rá, hogy 5! Erre ő, mivel már elég jól ismer minket, azt mondta, hogy reménykedett ebben a válaszban, ő is ezt választaná, de tőlünk szerette volna hallani. Hát ebben maradtunk. Ezután megkaptan az ágyam, hálóingre vetkőztem, és 2-ként mehettem is a műtőbe. Az anesztes nő nagyon kedves volt, kérdezte, hogy hány petesejtre számítok. Mivel mindkét UH-on 10 körül votak a tüszők, így bemondtak a 10-et. Aztán megmérte a vérnyomásom, és már aludtam is. Kicsivel később a helyemen ébredtem, kicsit kábultan, talán szédültem is, ami eddig még soha nem volt. Ezután nem sokkal egy másik lánnyal együtt átkerültünk egy 2ágyas szobába, ő is hasonló erős stimun esett át, mint én. Neki a 2. lombikja volt, nyáron 5. napra egy sem maradt nekik, pedig 4. nap még 6-an voltak!!
Aztán arratévedt egy illetékes, és mindketten megkérdeztük, hogy akkor mennyi az annyi. A lánynak 4-et sikerült leszívni, nekem 5-öt! Hidegzuhany! Ez meg hogy lehet, nem erre számítottunk. Ráadásul nekem az 5-ből csak 3 volt érett... nesze neked remények...
Mondanom sem kell, nagyon elkeseredtem. 3 érett? Ebből mennyi termékenyül majd meg? 2? És mennyi marad egyáltalán hétfőig? Minket ismerve max 1... Hát ennyi.. Az a sokminden, amit a sikerért megtettünk, és megint koppanunk! Miért?
A péntekem nagyon rosszul telt. Szerencsére egyedül voltam, Sz. elment Daniért, így ki tudtam bőgni magam.
Tegnap reggel kellett telefonálni, hogy mennyi termékenyült meg. Kiderült, hogy később még egy megérett, így a 4 érettből 3 megtermékenyült. Ha belegondolok, hogy anno az 1. lombikunknál 14 petesejtet szívtak le, abból 9 volt érett és csak 5 termékenyült meg, ahhoz képest ez csak 2-vel rosszabb!! És akkor sikerült. Nem tudom merjek-e még reménykedni, talán a holnap reggeli telefonig még bízhatok , akkor úgyis kiderül, hogy használt-e a sok vitamin, ha már mennyiség nincs, vajon a minőség javult? Holnap kiderül...
Szia!
VálaszTörlésNe is szomorkodjál, mert nem a mennyiség a lényeg! A lombik alatt változtattak különben a módszeren? ICSI szokott lenni vagy sima IVF, esetleg hatching?
A másik leánynál megkérdezhetem, hogy mi a probléma? Hány éves és mi mennyi az amh-ja?
Üdv
Szia, nem változtattak semmit, a papirom szerint vegyesen van ICSI és IVF is, AH pedig már automatikusan van (35felett megcsinálják). A másik lánynak, ez a 2. lombikja, még nincs annyira benne a dolgokban, azt sem tudta, hogy mennyi az AMH-ja, mert itt maguktól nem nem mondják, ő pedig nem tudta, hogy ezt meg kéne kérdezni. De mivel ugyanakkora adagot kapott, mint én, szerintem hasonlóan alacsony neki. Ő amúgy már elmúlt 37.
VálaszTörlésKöszi a bíztatást, tudom, hogy nem a mennyiség a lényeg, de nálunk sajna nagyobb gond szokott lenni a minőség, ezért is aggódom...