Ismét a Kaáliban

Péntek reggel Sz-el együtt elindultunk Kaposvárra, miután Danit beadtuk az oviba. 10 órára ott is voltunk, bejelentkeztünk, majd leültünk. Vagyis én leültem, Sz. pedig elment mintát adni – minden évben megnézeti, hogy milyen az eredménye. Igaz, hogy 10-re volt időpontunk, de egy doki volt, fél 11-kor még leszívást csinált, és kb mindenki bemehetett előttünk, aki csak UH-ra jött.  11-kor végre behivtak, volt UH, rákszűrés, és endometrium biopszia. Háááát... ez nem volt túl kellemes, nekem ez volt életemben az első (és utolsó is egyben). Útközben jutott eszembe, hogy már megint mennyire felkészületlenül indultam el, pedig utána olvastam a dolgoknak. Írták, hogy vinni kell betétet, mert valószínű a vérzés utána, de persze ez otthon maradt – végül a kórházzal szembeni kisboltba vettünk. Aztán írták, hogy jobb ha az ember bevesz előtte 1-2 fájdalomcsillapítót, de ez is elmaradt. Szóval elég idegesen feküdtem ott az ágyon, nem tudtam mi fog történni. A doki rendes volt megmutatata az eszközt, amivel csinálta, és elmagyarázta, hogy mi fog történni. Egy vastagabb katétert helyezett fel a méhszájon keresztül, ez volt az első  kellemetlenség. Aztán a következő pillanatban már éreztem, ahogy csipkedi a méh faláról a szövetdarabokat...kb 20 mp-ig tartott az egész, bár azt hittem sosem lesz vége... (azóta is van néha a papíron barnás nyák, de vérzés szerencsére nincs.)

Aztán gyors öltözés és mehettünk át az irodába. És jött a deja vu... mint, amikor tavaly ilyenkor ott voltam, ismét a Kaáli intézetek sorsa volt a téma. Bár ez most komolyabbnak tűnt, mint akkor. Szóval épp hogy leültünk W. dokival, hogy megbeszéljük a továbbiakat, megcsörrent a telefonja. Mondja ne haragudjak, de ezt most fel kell vennie. M. doki hívta. és természetesen ez volt a téma, épp előző nap jelent meg a Magyar Közlönyben a hír. A lényeg az, hogy úgy néz ki, hogy a kaposvári kórház „átveszi” az intézetet, bár ez nem egyértelmű, hisz a doki is azt mondta, hogy csak az jelent meg, hogy a kórháznak is lesz ezután joga felírni a kezelésekhez szükséges recepteket. Az már köztudott, hogy a debreceni Kaáli megszűnik, mert ott is a kórház veszi át a lombik kezeléseket, így ebből kifolyólag ők is azt gondolják, hogy lehúzhatják a rolót. És ez okt 1-től lenne esedékes. Szóval a telefonbeszélgetésnek az lett a vége, hogy csak azoknak írják már csak fel a Gonapeptylt, akiknek a beültetés is belefér szept 30-ig! Durva! Ez volt a pénteki állapot, nem tudom azóta változott-e a helyzet.

Én persze készültem, kinyomtatott kis szeptemberi naptáramba mindent beleírtam:

szept. 4. – Gonapeptyl kezdés

szept. 6. – Utolsó fogigátló

szept. 11. – megjön

szept. 13. - Gonal F kezdődik

szept. 18. - UH1

szept. 22. – UH2

szept. 25 – Leszívás

szept. 28. – Beültetés

Doki approvalta is a tervem. Annyit változatatott, hogy ha eddig mindig 5. napra jött meg fogigátló után, akkor ráérek szept.5-én elkezdeni a Gonapeptylt. Erre hétvégén teljesen ráparáztam, hogy ok, hogy eddig 3-ból 3-szor megjött 5. napra, de mi van, ha pont most nem??? Ez annyira jellemző lenne rám. Így végül úgy döntöttem, hogy már holnap abbahagyom a fogigátlót és ma elkezdjük a leállító szurit. Inkább jöjjön meg 1 nappal előbb, mint 2 nappal később. Nem szeretem ezeket a nagy számolgatós stimukat, eddig ez még sosem jött be... de majd most! J

Mire végeztünk a dokinál, Sz. eredménye is meglett, tavaly óta nem nagyon változott, ez mondjuk jó.

Jah, amit még nem írtam, hogy írt fel Letroxot a magas (2,2) TSH-ra. Kiváltottam, de még nem kezdetem el. Nem tudom mit csináljak. Szedem a szelént, de a Mastodynon csepp sem vitte le a prolaktinom, mi a garancia, hogy a szelén leviszi a TSH-t?

Azt hiszem ma elkezdem, a héten meg a nagyrutinnal együtt kérek egy TSH nézést is – ennyi idő alatt még úgysem hat a gyógyszer, talán reális képet kapok.

Szóval ma kezdem a szurikat, holnap abbahagyom a fogigátlót, aztán imádkozhatok, hogy vasárnap/hétfőn megjöjjön, mert különben nem fogok beleférni a szeptemberbe....