Életjel

Rég voltam, de mentségemre, elég sok minden összejött mostanában.

Rengeteg a munkám – ami végülis jó, mert végre nem unatkozom végig az egész napom, másrészt végre hasznosnak érzem magam. Ez volt ugyanis a babaprojectünk egyik fő parája, hogy annyira nem éreztem magam fontosnak, és attól tartottam, hogy ha most elmennék szülni, már nem tudok visszajönni, hisz nincs is szükség rám. Ráadásul nyár eleje óta elég gáz volt itt a helyzet, senki nem tudta, hogy marad-e a project, ahol dolgozunk, végül tegnap jelentették be, hogy aláírták a szerzősést, sőt, még több munka vár ránk, új termékekkel bővül a paletta, és sok új emberre is szükség lesz. Szóval úgy tűnik az egyik gondom megoldódni látszik :)

A másik parám a babaproject kapcsán, hogy kicsi a lakás, évek óta keresünk házat, és sehol semmi. És bármennyire is hihetetlen ez még nekünk is, pontosan ma 1 hónapja, hogy aláírtuk a szerződést, van egy szép nagy lakásunk! :) Így nemsokára 40nm-ről 86nm-re költözünk! Még most sem hiszem le, hogy sikerült. Ok, nem ház, nincs kert, de itt maradunk helyben, ráadásul szuper helyen van, a belváros szélén, mindenhez közel, mégis csendes helyen. Egy egyirányú utca vége, és nem is utcafrontban van a ház, hanem kb 15 méterrel beljebb. A lakás gyönyörű, a pár akiktől megvettük néhány éve felújította, mindent kicseréltek benne, hangszigetelt nyílászárókat tettek be, és mértere készült bútorokkal rendezték be. És így teljes bútorzattal (beleértve lámpák, képek, szőnyegek, függönyök, hűtő, víztisztító!!! stb...) sikerült megvenni. Sajnos üröm az örömben, hogy csak februárban tudunk költözni, mert a házat eladták, amit szerettek volna megvenni. Végülis mi ráérünk, nem sürgős annyira a költözés, és csak az számít, hogy már látjuk a fényt az alagút végén :)

Alighogy mi aláírtuk az adásvételi szerződést, a szüleim bejelentették, hogy eladják a házat, amiben felnőttünk. Ez a hír kicsit megviselt mindenkit, de persze megérjtjük és elfogadjuk a döntésük. Ők sem leszenek fiatalabbak, egy házzal sok a tennivaló, eddig bírták, ráadásul most nagyon sokat is kéne rá költeni, szóval inkább úgy döntöttek, hogy lakásba mennek. Így most elég sokat vagyunk náluk, pakoljuk és szanáljuk a gyerekkori dolgaink. Közben újítják fel a lakást, amit megvettek, már csak 1 hónapjuk van, hogy kiköltözzenek, és kész legyen az új.

Hát, zajlik az élet most minálunk, ez többek közt arra is jó, hogy teljesen lepattantunk a babatémáról. És közben teljesen nyugodt vagyok, nem érzem azt a szorító görcsöt, amit az elmúlt években. Nagyon gondolkodom azon, hogy a jövő júliusi lombikot lemondom. Ennek több oka is van, egyrészt olyan jó volt az idei nyár, hogy nem szeretnék egy lombikkal bezavarni, másrészt úgy néz ki, hogy abban az iőben majd muka is sok lesz, és szeretnék még egy kicsit alapozni, mielőbb újra lelépek.

A barátnőim – akik tudják miken mentünk keresztül – persze mind azt mondják, hogy majd a költözés előtt/alatt/után összehozzuk spontán a tesót, de persze ebben mi már rég nem hiszünk. Másrészt ez azért egy extra terhet rak ránk, mintha most nekem rövidesen terhesnek kéne lennem, hisz ez az élet rendje, ha már minden adott, jöhet az új élet... ha meg mégsem úgy lesz, akkor kezdjek el magyarázkodni, hogy látjátok, nekünk mégsem megy.... De ezzel egyenlőre nem foglalkozom, úgy döntöttem...

Most nagyon boldogok vagyunk, és izgatottak, alig bírjuk ki ezt a 3 hónapot a költözésig, már nagyon mehetnékünk van :) Addig is tervezgetünk álmodozunk, milyen is lesz majd az életünk az új helyen...

 

 

Biorezonanciás állapotfelmérésen

a júliusi sikertelen lombik után úgy döntöttünk, kicsit megállunk, pihenünk, összeszedjük magunk. A szeptemberi oep-es időpontomat kihúzattam és átírattam jövő júliusra. Talán elég lesz ez az 1 év arra, hogy rendbeszedjük magunk. Nem terveztem semmi különöst erre az időre, gondoltam beszerzem a szükséges vitaminokat addig is, ne hirtelen legyen majd nagy kiadás, és januártól mindketten vitaminozunk egészen a lombikig. Aztán időközben rámtalált régnemlátott unokanővérem azzal, hogy van neki egy kedves ismerőse, aki (többek közt) biorezonanciával is foglalkozik, nem lenne-e kedvem megnézetni magam. A hölgy Pestről jön le, és szeptemberre van még hozzá időpont. Na jó, gondoltam, ez még hiányzik a repertoárból, nézzük meg tudnak-e újat mondani.

Múlt szerdára, délután 4-re volt időpontom. Egy családi ház egyik helyisége volt erre kialakitva, a högy alig idősebb nálam, nagyon szimpatikus, rögtön tegeződtünk is, így könnyebb volt azért :)
Kicsivel 4 előtt már ott voltam, de mivel már nem voltak előttem, így el is kezdtük. 2,5 órát voltam bent, annyi mindenről beszéltünk, nem tudom, képes vagyok-e mindenre visszaemlékezni.
Az első 1 órát végigbeszélgettük, milyen vitaminokat szedek, miért szedem, milyen gondjaink voltak, hormonok, lombikok, egészséges életmód stb. Nagyon jó volt valaki olyannal beszélgetni végre, aki nem néz totál hülyenek, amiért kb 20 féle vitamint szedek, desztilláljuk a vizet, tiszta sóval sózunk, saját - élesztőmentes kenyeret eszünk, nem iszunk tehéntejet és a gyereknek sem adunk, nincs mikrónk, nincs wifink, természetes kozmetikumokat használunk és próbálunk vegyszermentesen élni. Tényleg mindent megteszünk azért, hogy végre jöjjön a kistesó, és valamiért ez mégsem sikerül.. de azért a végére ez is kiderült...

Aztán jöttek a keresztkérdések:

• mennyit alszom egy nap – nem eleget, napi átlag kb 5-6 órát
• mennyire vagyok kipihent – semennyire – a nemalvástól állandóan fáradtnak érzem magam
• mennyire mozizok odabent – állandóan járnak a gondolataim, egy perce sem tudok leállni
• naponta hányszor megyek WC-re – naponta? inkább hetente! extra lassú az anyagcserém
• puffadok-e – állandóan
• milyen a menstruációm – szülés óta felborult, az addig tökéletes 28 napos ciklusaim 24-32 közötti lettek, 2-3 nap barnázással, pötttyözéssel, szóval rendesen elállítódtam
• szokott-e fájni előtte a derekam – majd leszakad! de csak szülés óta, előtte meg sem éreztem!! amúgy egész hónapban fáj azóta, de menzesz előtt nagyonnagyon!
• mozgok-e valamit – amióta abbahagytam jauárban az Aviva tornát, azóta semmi – érzem is magamon, hogy rendesen eltunyultam...
• édesszájú vagyok-e - sajnos igen, főleg az esti órákban jön rám, akkor jöhetnek a csokik!
• van-e bármi fájdalmam – szülés óta iszonyatosan fáj a lábfejem, olyan, mintha a csontok apró darabokra törtek volna benne, néha alig tudok ráállni – főleg éjszaka kisugárzik egészen a térdemig, akkor fél éjjel nem alszom a fájdalomtól.

Ezek után elkezdte felkötni rám az érzékelőket, egyet a fejre, 1-1 a csuklókra, 1-1 a bokára.
Biorezonanciáról röviden: http://www.yamamoto.hu/biorezonancia
Majd be kellett csukni a szemem, az orrlégzésemre figyelni, és meg kellett próbálnom odakoncentrálni és nem elkalandozni. A vizsgálat maga 6-8 perc volt, aztán jött az elemzés. Az első, amit rögtön kiírt a gép, hogy nincs folyamatos áramlás a gerincemben, 2 helyen is megtörik. Az egyiket tudtam, a nyakamban, pár éve volt egy autóbalesetem, ahol megrándult, és azóta is sokszor fáj. Megnézte, tényleg van ott egy dudor, el van csúszva, ezt rendbe kell rakatni. A másik a gerincem lumbális része, megmutatta, hogy ez kb a derekam felső részétől tart egészen le a farkcsontig, na most nálam ez a kb 25 cm-es szakasz totálisan el van csúszva!!! Úgy tűnik ezt a szülés okozta, és az utána megjelenő összes problémámnak ez lesz az oka - folyamatos derékfájás, folyamatos lábfejfájás, menstruáció felborulása!!!
Mutatta, hogy sugároz le ez a gerincbaj egészen a lábfejig, elől pedig a nemi szervekkel van összeköttetésben! Ha a gerincemet rendberakják én is rendbejövök! Hát ennyi? Ez lenne a megoldás minden bajomra? És ezt miért nem mondta nekem eddig senki, úton-útfélen minden dokinak elpanaszoltam, hogy velem bizony valami történt szülés után, azóta semmi nem úgy működik, ahogy kéne!! De mindegyik csak legyintett, hogy ne foglalkozzak vele. Szóval most fel kell keresnem egy csontkovácsot, a legközelebbi is 100km-re van tőlünk, és kb 3 alkalom alatt rendbeteszi az elcsúszott gerincem. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy ezek után tényleg visszaáll-e majd a régi rend!

A többit már csak pontokba szedve írom le, nagyon hosszú lenne, ha mindent részleteznék. A következő témákat érintettük még.

-  el kellett vinnem magammal a vitaminokat, amiket szedek, hogy be tudja ezzel a géppel mérni, hogy mennyit hasznosít belőle a szervezetem, érdemes-e azt a fajtát szednem. Sajnos nem tudtam elvinni magammal mindet, mert fele még úton volt akkor, így ezeket nézte meg:

o   Tabletták, amik nem jók:

•  femibion
•  l karnitin
• szerves cink
•  e vitamin
•  c vitamin
•  d vitamin
• topevid – pycnogenol!

o   Tabletták, amik jók:

• biotech női multi
• myo inozitol
•  folsav
• algák
• omega3
• resveratrol
• az összes csepp, D3+Kkomlex, Q10, E+Omega3 – nagyon dícsérte a synergiteches cseppeket!!

-  Említettem neki, hogy anno milyen felfordulást okozott a szervezetemben alig 1 hónap DHEA szedés. Ezen eléggé elcsodálkozoztt. Mondja, hogy egy jól működő szervezet, pl ő, bevenné azt a napi 50 mg DHEA-t, amit én szedtem, akkor annak az lenne az eredménye, hogy szép lesz a bőre, meg a haja, és fiatalabbnak érezné magát. Mivel az én szervezetem gázul működik és tutira rossz időpontban kezdtem el szedni, ezért nálam pont az ellenkezője történt, hajhullás, hatalmas pattanások az egész testemen, mindez 3 hét alatt! Rezveratrol ugyanez! Ha rendbejöttem, nyugodtan szedhetem.

- A kórokozók elleni védelem illetve a sejtmegújító képességem nagyon jó, szóval a vitaminszedés nem múlt el nyomtalanul! (Hiába hagytam mindent abba 2 hónappal ezelőtt)

-  Baj van az endokrinrendszeremmel: agyalapi mirigy, pajzsmirigy, mellékvesék, petefészkek – ezt a 2 évvel ezelőtti prolactin emelkedésem már jelezte, amit az agyalapi mirigy termel

- Ösztrogén dominancia van a szervezetemben (+ egy enyhe dioxin mérdegéz – azt gondolja ez talán még az altatástól lehet) – amit kívülről viszek be valahogy – ez pedig lenyomja a progesztreont. Amivel bevihetem: műanyag palackok, kozmetikumok, csapvíz. Végülis már mindent lecseréltünk, nem iszunk csapvizet akkor mégis mi? Zselés műköröm? Vagy a szemfesék? Vagy a nem éppen nem nemesacél vízforralónk? (ezt amúgy a héten lecseréljük) , vagy a céges kávézás a műanyag pohárból? Múlt héttől már porcelánba főzetem a kávémat :)

- Enyhe májgyulladás – vékonybél gyulladás: a vérvételes leleteimet folyamatosan magasak voltak a gyulladásos eredmények, de mindig megmagyaráztam valamivel, megfáztam, klima stb... A csaj szerint ez a gyulladás éve óta fenáll a szervezetemben, a májam nem dolgozik megfelelően. Ahhoz pedig hogy beinduljon, állati zsiradékot kell fogyasztani, olivaolaj felejtős mostantól.

- Az emésztőrendszerem katasztrófális, amit mondjuk gondoltam a lassú anyagcseréből és a puffadásból + van egy kis candida gomba is a képben. Szóval nem úszom meg a colon hydroterápiát, amivel a párom már hónapok óta nyaggat. Ez kb 3 alkalom lesz. Aztán ha végezetem, akkor neki kell állnom probiotikumot szedni. Ezzel egyidőben el kell kezdenem aminosavakat szedni. Nagyon ajánlotta a Regenolt – ennek azért még utánaolvasok, nem biztos, hogy a colon után erre még szükségem lesz, probiotikumnak pedig a Herbalt ajánlotta.

- Van egy enyhe cukorérzékenységem + a candida miatt amúgy is le leszek tiltva a cukrokról – erről elég nehéz lesz lemondanom, mert túlságosan édesszájú vagyok :( Azt hiszem veszek megint krómtablettát, egyszer már sikerült vele leszokni az édességekről.

- Amiből hiány van a szervezetemben: jód + szelén + cal+ mg, + nagyon nagy B vitamin hiány!! Nagydózisú B komplexet kéne szednem + omega 3- ból kb 2 evőkanálnyit - 10-15 tablettát napi szinten.

- Elég erős oxitocin hiányt is kimutatott a gép. Javasolta, hogy próbálkozzak az oxitocintermelő módszerekkel: több nevetés – több barátnőzés, kellemes érzéssel eltöltő tevékenységek – kirakatnézegetés, szép házak nézegetése stb, és a legjobb dolog az oxitocintermelésre az orgazmus :) Hát most ezeken a területeken kell beerősítenem :)

- Volt egy mutató, ami azt mutatta, hogy mennyire vagyok pozitiv, mennyi életkedvem van, mennyi a vitalitás stb. Ennek 80-100 között kéne lenni, nekem ez 29. Tele vagyok negatív gondolatokkal, félelemmel, belső stresszel stb. Mondott egy érdekes dolgot, hogy a női agy mire is képes! Pl, ha valami zavar, vagy van benned bármi negatív, legyen az bármilyen apróság, pl, hogy leesett a kilincs otthon és már 2 hete nem csinálta meg a férjed, és ez téged zavar, a női hüvely váladéka képes visszafordítani a spermákat! Hát ha egy kilincsprobléma erre képes, az én negatív gondolataimmal és félelmeimmel nem csodálkozom, hogy júniusban a tökéletes embriókkal miért nem sikerült! Emellett fontos lenne a napi 8 óra alvás, ami nálam messze nincs meg! Nem tudok pihenni, állandóan fáradt vagyok. Az agyam egy pillanatra nem áll le, folyamatosan járnak a gondolataim. Ez a csaj amúgy foglalkozik jógaoktatással és agytrénerrel is. Állítólag nekem ez utóbbi lenne a megoldás a problémámra. Legközelebb amikor megyek, hoz egy ilyen gépet, és kipróbálhatom. Itt egy link róla: http://agytrenerkeszulek.hu

- Szóval a szervezetem jelen pillanatban a túlélésért küzd minden téren, nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy egy babát is befogadjon. Szerinte, ha rendbeteszem magam, testileg, lelkileg, szellemileg - mert jelen pillanatban nagyon le vagyok amortizálva - akkor akár még spontán is sikerülhet. És megmondta kerek perec, egyáltalán nem csodálkozik, hogy nem sikerültek a lombikok, és valószínű a közeljövöben nem is fog, ha nem cselekszem.

Így hát cselekszem. Első körben bejelentkeztem colon hydroterápiára, jövő héten pedig felveszem a kapcsolatot a csontkováccsal!
Addig is keresem álmaink új otthonát, és nézegetem a szebbnél szebb házakat! :)

Vége

Hát ennyi volt. Vége. Vasárnap óta használom a Crinonet, amitől mindig megjön, ha nem sikerül. Bár nem gondoltam, hogy ennyire gyorsan történik majd meg, igaz, napok óta érzem, hogy már itt van, meg fog jönni. Ma már vérzek, reggel óta, nem reménykedhetek tovább. Annak ellenére, hogy már egy ideje sejtem, hogy ez lesz a vége, azért eléggé szíven ütött. Életünk legjobb eredményével sem sikerült. Miért? Nem találom a választ.... Mit tudtunk volna még tenni? Mit nem csináltuk jól? Minden adott volt, minden tökéletes volt, minden olyan jól összejött. Joggal reménykedhettünk, hogy most végre sikerül! De nem így történt...

Hogyan tovább? Most mi legyen? Fogadjuk el, hogy Daninak nem lesz kistestvére? De hisz annyira szeretne...  Vagy gondolkodjuk el az örökbefogadáson? Soha nem idegenkedtünk a gondolattól. Vagy vegyük igénybe donor vagy az embióadományozás lehetőségét? Ettől azért jobban idegenkedünk. Vagy vállaljunk be egy 6. lombikot?... Nem tudom mi lesz. Egy biztos, a szeptemberi oepes időpontot lemondom, ezt nem tudnánk 2 hónap múlva újra végigcsinálni. Kell egy hosszabb szünet, hogy ismét a témával tudjak foglalkozni. Most besokalltam, nagyon sűrű 2 év volt ez nekünk.  

Aztán eszembe jutnak a félelmeim. Igen, bizony, azok is voltak. Amióta belevágtuk a lombikba, állandóan ott jártak az agyamban. Nagyon, de nagyon szerettük volna, ha sikerül, és én mégis azon agyaltam, mi lesz, ha tényleg sikerül? Nem vagyok normális. Talán ezek a gondolatok gátolták meg a sikert? Lehet... Azon aggódtam, hogy ha most terhes lennék, elveszíteném a munkahelyem. Még csak pár hónapja jöttem vissza dolgozni, és máris bejelentem, hogy bocsi, megint eltűnnék 3 évre! Féltem, hogy emiatt megbízhatatlannak tartanának, és már nem lenne hova visszajönnöm. Pedig fontos, hogy megtartsam ezt a munkát, nagyon jó helyen dolgozom, jól keresek, és szeretem is. Nem hiszem, hogy lenne még egy ilyen munkahelyem, ha ezt elveszteném. Aztán féltem a pénzkiesés miatt is. Most, hogy újra dolgozom, ismét kezdünk egyenesbe jönni, tudunk félretenni a házra, amit már évek óta szeretnénk, ennek vége lenne, megint jönne a pénztelenség. Aztán a legnagyobb félelmem, hogy ha nincs pénz, nincs ház, és 2 gyerekkel ott lennénk 40nm-en! Sz. nem akar költözni, szerinte mi tökéletesen elférünk (igaz, hogy nyáron a téli cuccokat kell kipaterolnunk 3 másik helyre, télen meg a nyáriakat, semminek nincs helye, hegyén hátán vagyunk, a nappali 1 nagy kanapé, amin alszunk, a fejünk mellett a hűtő stb...) egyszerűen gyűlölöm, de Sz. szerint még egy gyerekkel is simán elférnénk itt. Hát nem tudom ezt hogy gondolja, mikor egy tűt nem lehet már leejteni nálunk, másnak a nappalija nagyobb, mint ahol mi 3-an élünk az összes cuccunkkal, mert még egy tárolónk sincs... Ha erre gondolok gyomoridegem lesz, és abszolút el tudom képzelni, hogy ez egy gátja lehetett a sikernek.

Tegnap fel is vázoltam Sz.-nek ezen elméletem, vagyis csak a 3. pontot, az előző kettőről nem beszéltem neki. És azt hiszem megértette, mire gondolok.

Megbeszéltük, hogy igenis kell egy nagyobb ház, mert ez nem állapot, ami van. Igaz, ez már nem az első eset, hogy ezt megvitattuk, de most talán komolyan is gondolja. Ezt abból gondolom, hogy este hallottam, hogy egy ingatlanossal beszélt egy olyan házról, amit régebben a neten mutattam már neki, igaz végül nem nézzük meg a házat, mert kiderült, hogy elég messze van, de már látom rajta az igyekezetet. Úgy gondoljuk, ha lesz is még egy lombik valamikor, addig nem vágunk bele, amíg nem költöztünk el, és nincs mindenkinek saját szobája, beleértve a kistesót is!

Tünetek

Ma van ET+7 – 10.dpo.

Semmi jóról nem tudok beszámolni. Szombat este kezdődött, kb 1 órán keresztül iszonyatosan görcsölt a hasam és fájt a derekam, aztán alábbhagyott mindkét fájdalom, de enyhébb formában azóta is tart. A menzis görcsölgetés és hozzá a derékfájás nálam mindig a menzesz tuti biztos előjele. Aztán vasárnap reggel a kifolyt utroban volt egy pici rószaszín, délben ugyanúgy, azóta semmi. Múlt héten pár napig este Crinonet használtam utro helyett, ez lehet attól volt. A derékfájás ugyanúgy megvan és hozzá a görcsölgetés is. Tegnap este óta nem használom már az utrot, csak napi 1 crinonet, jöjjön meg, mikor kell ,és legyen már vége!

Szóval nagyon magam alatt vagyok, nem tudom, mit rontottunk el megint. Ok, hogy most nem nagyon tudtam pihenni, Danit is sokat cipeltem, sok volt a program, de az is lehet, hogy megint nem fejlődtek tovább az embriok, és leálltak a fejlődésben. Nem tudom. Ami legjobban elszomorít, hogy Dani egyre többször mondogatja, hogy mennyire szeretne kistestvért, én pedig nem tudom megadni neki...

Leszívás és beültetés – avagy a legszebb szülinapi ajándék :)

Bocsánat, hogy így eltűntem, de péntek óta itthon vagyok, és nem nagyon szoktam bekapcsolni itthon a gépet, telefonról meg annyit írni...

Ráadásul beteg vagyok, már vasárnap óta, hétvégén a mamáéknál voltunk, és elég hülye idő volt, hol melegem volt, hol fáztam, és a végére jó náthás lettem.

De kezdjük az elején.

Csütörtökön szabit kértem péntektől szerdáig, a kollégáknak az volt a fedő sztori, hogy pénteken szülinapom van, Sz. is szabin lesz, és együtt töltjük az egész napot kettesben, míg Dani oviban van. A héten meg elmegyünk pár napra nyaralni. Jaj, nagyon utálok hazudni, de nem szeretném ezt bent elmondani.

Péntek, eljött a leszívás napja. Korán keltünk, előző nap megbeszéltük az ovival, hogy kicsit előbb visszük Danit. 6:20-ra már az oviban voltunk, aztán indulás, és 9:00-re értünk a Kaáliba. Aznap én voltam egyedül, így szerencsére nem késtünk el semmiről. Az altató orvost is későbbre hívták, tudták hogy nem érünk oda a szokásos fél 8-ra. Egy papírt kellett még kitöltenünk és már mehettem is öltözni. Meg is jegyezték, hogy messziről látszik rajtam, hogy először vagyunk ott, sikerült fordítva felvennem a hálóinget :) Kicsit más volt a procedúra, mint Tapolcán, ott csak bemész a műtőbe, alszol és egy ágyban ébredsz. Itt egy nővérke még megmérte a vérnyomásom, kaptam infúziót, aztán jött az altató orvos, mindenről kikérdezett, megvizsgált, mindenki nagyon kedves volt, fura volt ez az alaposság. 

Aztán gyors pisi után mehettem a műtőbe. Kicsit féltem az eredménytől, semmit nem éreztem egész múlt héten, nem feszültek a petefészkeim, mint máskor, nem tudtam mire számíthatok. Az utolsó UH-on jobb oldalon volt 5 tüsző, bal oldalon 4, arra gondoltam, ha ebből lesz 5-6 szép petesejt, annak nagyon örülnék. Egy tologatós ágyon takaróba burkolva ébredtem. Egy nővérke állt mellettem, kérdezte, hogy vagyok, persze semmi gond nem volt. Aztán megkérdeztem, hogy mennyi is az annyi? Mondja 11! Mi???? 11??? Huh, ez nem semmi! Hol bujkálhattak, semmit nem éreztem belőlük! Szép szülinapi ajándék volt :)
Kicsit pihentem még, aztán megkaptam a zárót, és fél 1-kor már úton voltunk haza. Sz. még hazadobott, mielőtt Daniért ment volna, hogy pihenjek még addig, amíg hazaérnek.

Szombat reggel mentünk a mamáékhoz, ott voltunk vasárnap estig, és ahogy már mondtam, sikerült jól megfáznom.

Itt nem szokás a hétvégi telefon, mint máshol, így hétfő reggelig fogalmunk sem volt, mi a helyzet, hányan maradhattak?

Hétfő reggel Danit együtt vittük oviba, onnan egyenesen indultunk Kaposvárra. Útközben, 8 körül hívtam őket. Mikor kapcsolták a biológust, csak annyit kérdeztem: El kell indulnunk, vagy ma sem lesz beültetés?

Hallom, hogy nevet, és mondja, de de, mindenképp induljunk, várnak bennünket. És akkor következtek a számom: a 11 petesejtből 10 érett volt!! Atyaég, gondoltam közben, ez szuper! Nem hiába ettem azt a sok vitamint! Közben mondja tovább: 10-ből 8 termékenyült meg!! Hurrá, még egy jó hír és közben számoltam, hogy ebből talán megmaradt a szokásos 2 embriónk, így a 3. napra! Nagyon féltem  a következő számtól! És már mondta is: És mára mind a 8 megvan!! MI VAN????? Nekünk???? Ez tuti???? Nem akartam hinni a fülemnek. Szóval útközben döntsük el hányat szeretnénk visszakapni?
Huh, hát ez egy új helyzet volt számunkra, de volt még 2,5 óránk feldolgozni a híreket. Azért a múltunkból kiindulva ezt igazán nem gondoltuk volna! Nekünk, akiknek Tapolcán max. 2 embrió szokott maradni 3. napra, aztán meg kétszer is leálltak az embriók a 2. napon, nekünk van 8 db embriónk a 3. napon????? Mitől lehet ez? A jól megválasztott protokoll? Vagy hogy nem tulajdonítottak olyan nagy jelentőséget az alacsony AMH-mnak  és nem kaptam sok hormont? Vagy a rövid stimulálás? Ez 9 napos volt és a 2 sikeresebb tapolcai lombik is 9 napos volt! Vagy a nagydózisú jól megválasztott vitaminok? Vagy az életmódváltás? Vagy mind együtt? Nem tudjuk...
Mire odaértünk nem tudtunk megegyezni, hányat kérjünk vissza. Sz. ragaszkodott a 2-höz, és a 3-hoz.

11-re értünk be a Kaáliba, de én ennyi embert még soha nem láttam ott. Borzasztó tömeg volt a csúszás oka pedig 2 túlstimus lány, akik ugye nem voltak betervezve, és kb fél-fél óra volt leszívni a folyadékot a hasukból. Szerencsére meglátott minket a biológus és behívott bennünket megbeszélni a dolgokat. Ismertette a részleteket: a 8-ból 5 db 8 sejtes, 3 db 6 sejtes. Tehát a 6 sejtesek kevésbé fejlettek és elég töredezettek is, ezeket sem beültetni sem fagyasztani nem ajánlják. Az 5 db 8 sejtes így alakult: 1 db tökéletes, 2 db kicsit töredezett, 2 db nagyon töredezett. Mi már megszoktuk, h a mi embrióink töredezettek, anno Dani is az volt,szóval ez nem volt annyira gáz, itt viszont nem szeretik, sőt a nagyon töredezetteket fagyasztani sem ajánlják, mivel tönkreteszi az embriót. Így végül abban maradtunk hogy a 3 legszebb embriót kérjük vissza. A többit sajnos nem tudták lefagyasztani. De akárhogy is, ez volt életünk legjobb eredménye!

3/4 2-ig vettük a parkolójegyet, legkésőbb akkor úgyis el kell indulni, hogy a fél 5-ös ovizárásig odaérjünk.Mondtam a nővérkének mi a helyzet, szóljon már pár jó/sürgető szót az érdekemben. A műtőbe így is csak fél 2-kor mehettem be!!!!! Én már tiszta ideg voltam, mert ugye ok, hogy a beavatkozás nem sok idő, de utána még min. fél órát feküdni kell. Aztán meg kiülni és várni a zárójelentésre. Nah, felfeküdtem a műtőasztalra, kérdezi a doki, hányat kérünk vissza, mondom 3-at.  Megnézett UH-on, a mnyh szépen megvastagodott, 13,1 mm volt! Hozza a biológus a katétert benne az embriókkal, doki gyors és precíz volt. Biológus el, aztán kiabál, hogy várjunk, mert 1 bennmaradt a csőben! Fantasztikus, tavaly, pont 1 éve ugyanez történt, és hát akkor sem hozott szerencsét...miért mindig velem történik ilyen? De aztán mondta a biológus, hogy nagyon ragacsos a lötyi, amiben bent vannak, és ha többet tesznek vissza, akkor előfordul az ilyesmi. És tényleg, tavaly is 3-at kaptam vissza, mikor ez történt (igaz akkor 2 sejteseket... )

Progeszteron pótlásra végül Utrot választottam Crinone helyett, 2 okból is. Egyrészt amit mindenki ismer, elég gáz, mikor odabent felgyülemlik a sok gél, irrigálást Tapolcán soha nem javasolták, meg azt hiszem nem is csinálnám. A másik ok, amire a múlt héten  egy ismerősöm hívta fel a figyelmem. hogy míg a Crinone gélben 90 mg progeszteron van, addig az Utro darabjában 100 mg! A napi 6 golyócskával így összesen 600 mg!!! Ez az évek alatt eddig fel sem tűnt, de akkor ezért van az hogy Utro mellet soha nem jött meg, csak 3-4 nappal az abbahagyása után, Crinonenál meg már a teszt előtt mindig megjött.

13:40-kor toltak vissza 14:10-ig kellett feküdnöm. Mondtam a nővérnek, hogy intézze el, hogy kiadják Sz.-nek addig a zárómat, ne kelljen még arra is várni. Szerencsére ezzel nem volt gond. Gyors öltözés, aztán rohanás le a 2. emeletről és szó szerint futás az utcára az autóhoz. Aztán egy majdnem 3 órás utat 2:15 perc alatt kellett megtennünk! A gyomrom végig liftezett, a fékezések, az előzések, lehet nem tett túl jót nekünk ez a rohanás :( Azóta meg tüsszögök prüsszögök, és elég jól köhögök is... Persze ha nem így lenne, akkor túlságosan tökéletes lenne minden.... Így most meg duplán parázhatok, hogy mi lesz?

Július 20-án kell visszamennem UH-ra, bárhogy is alakul. Előtte el lehet menni hcg vv-re, ez benne van az árban. Erre tuti nem fogok elmenni, max itthon megcsináltatom a magánlaborban. Az mégiscsak 5 perc, nem 6 óra, és a benzinárból meg is van. Szóval jövő pénteken leszek 14. dpo-n, Tapolcán akkorra hívnának vissza pisi tesztre, úgy tervezem aznap tesztelek itthon.

Második tüszőnéző UH

Tegnap reggel időben indultam Kaposvárra, hogy tutira én legyek az első. Hajnali 5-kor sikerült is elindulnom, 8-kor már a Kaáliban voltam, és nem volt előttem senki! Mivel fél nap csúszóval jöttem el a melohelyről (viszem a gyerkőcöt ortopédushoz címszóval), így délre vissza kellett érnem. Fél 10-ig vettem parkolójegyet, legkésőbb akkor úgyis el kell indulnom, hogy beérjek 12:00-ig. A doki nem kapkodta el a reggeli érkezését, 9:10 perckor esett be! Mire mindennel végeztem – persze a gyógyszertárban is kb ezeren voltak – már 9:50-volt. 12:10-re értem be, de nem volt gond.

Szerencsére én voltam az első, be is hívtak, amíg a doki beöltözött, készüljek elő az UH-ra én is. Most nem volt túl beszédes a doki, talán még bal lábbal is kelt fel, úgyhogy nem erőltettem a kommunikációt. A tegnap eredményeim 8 nap Gonal után:

-          jobb oldalon: 5db 16-17mm + pár kisebb
-          bal oldalon 2 db 21mm + 2db 14mm
-          endometrium: 8,3mm
A mnyh-m elég vékony, ugyan hétfőig még van ideje vastagodni, de azért megemeltem az E vitamin és méhpempő kapszula adagom, napi 1-ről 2-re.
A tüszők darabszámilag nem rosszak az alacsony AMH-m és a kis adag hormon ellenére, bár tudom, hogy a leszívásig pár selejtes lesz már.

Szóval a menetrend a következő: tegnap este beadtam az utolsó Gonapeptylt, ma reggel az utlsó Gonalt. Ma est pontban 21:00-kor másfél Ovitrelle, pénteken leszívás. Először 20:30-at írt a papiromra, de mikor megláttam, gyorsan szóltam, hogy az óvoda reggel fél 7-kor nyit, nekünk meg kb 3 óra az út, szóval negyed/fél 10 mire odaérünk... ez sem tetszett neki, húzta a száját, de végül átírta az időpontot. Úgy látszik velem mindig csak a baj van :(

Amúgy nekem ez is fura, mert Tapolcán mindig PONTOSAN 36 órával leszívás előtt kellett beadni a tüszőrepesztőt. Tehát ha reggel 8-kor volt a leszivás, akkor 2 nappal előbb, este 8-kor kellett beadni. Úgy látszik itt annyira nem adnak a részletekre, de remélem nem lesz belőle gond, és nem repednek meg jóval előbb a tüszőim.....  

A másik furcsaság, hogy másfél Ovitrellet kell beadni, Tapolcán mindig kettőt kellett. A maradék felet itt beültetés után azoknak kell beadni, akiknek 10-nél kevesebb tüszőt szívtak le. Ez nálam elég sanszos, szóval beülti után szúrnom kell még Ovitrellet. Bár megmondom őszintén fogalmam sincs, hogy mi szükség rá, és mi köze van a kevés tüszőhöz... ezt majd meg kell kérdeznem, mert azért érdekel.

Az Aspirin protectet és a Merckformint tegnap vettem be utoljára, mátol tilos, majd leszívás után folyt köv. Amúgy ezt sem értem, hogy az IR bogyót miért kell leszívás előtt abbahagyni, de tegnap nem nagyon mertem kérdezni, tényleg nem volt jó hangulatban a doki. Pénteken is ő lesz a leszíváskor talán arra jobb hangulata lesz!

Amin még elgondolkodtam, hogy mennyire kell nekem a Clexane?? Egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy nekem erre szükségem van. Nálunk sajnos nem itt kezdődnek a problémák...Erre is rá fogok kérdezni...

És még egy dologra. Az Embryogenre! Erre még csak most bukkantam rá, fogalmam sem volt, hogy ilyen lézetezik, de úgy látom Bp-en ezt már évek óta használják! Akkor Taplcán/Kaposváron és más Kaálikban miért nem? Lehet, hogy pont ez segítene a mi problémánkon is! Sajnos ezt most már nem fogjuk tudni bevetni, de a jövőre nézve egy új lehetőség lehet...

Tüszőnézőben

4 Gonalos nap után péntek reggel elindultam Kaposvárra (azért 4 ,mert szerintük az aznap reggeli még nem számít) Eléggé izgultam, mivel semmi jele nem volt, hogy bármi is elindult volna odabent. Semmi feszülés, semmi nyák, szóval nem tudtam, mire számíthatok. 10:30-ra volt időpontom, kb 20 perccel előtte már ott voltam. A váróban össz vissz 2 pasi üldögél, gondoltam, itt ma időben végzek! Gyorsan becsekkoltam és a kezembe nyomták a kartonom. Amíg vártam átnéztem mit írt be a doki az elmúlt alkalommal. Nem volt sok megjegyzés, az UH eredménye + a felírt szurik. A 225 egység Gonal mellé ezt írta a doki: A BETEG KÉRÉSÉRE! Ez fantasztikus, gondoltam magamban, majd most jól lecsesznek, hogy nem hagytam rábeszélni magam a nagyobb adagra, most meg semmi nem indult el... 15 perccel később elég rossz érzésekkkel feküdtem fel a vizsglóasztalra. A doki persze közben megnézte a kartonom, látta, hogy nem annyival indultunk, amennyire ő gondolt, de csak annyit kérdezett, hogy Tapolcán mekkora adagokat szoktam kapni? Aztán már diktálta is:

jobb oldalon: 1db 10mm, 4db 9mm

bal oldalon: 1db 11mm, 1 db 9mm és 2db mini kb 6 mm.
Mnyh-t nem mért, mert még úgyis vékony, majd legközelebb.

Szóval meg volt elégedve, jo nekem a 225 egység! Hurrá!!!

Ezután gyors megbeszélés következett,  e hét végén leszívás, de előtte kedden még UH.
Marad továbbra is a 225 egység Gonal, és attól függően mekkorák lesznek a tüszők holnap, csütötökön vagy pénteken lesz a leszívás.
Mivel nálunk az 5 napos embrióra elég kevés az esély, így nem fogom erőltetni a csütörtököt.
Kicsit tartok a holnaptól is, mivel azért már éreznem kéne ezt az, de semmi, és úgy tűnik a nyákon is eltűnt....
Ráadásul péntek este sikerült úgy badni a Gonapeptylt, hogy másnapra egy hatalmas lila folt jelent meg a hasamon!
Ezt is az 5. lombiknál kell megérni, tisztára, mint valami rutintalan kezdő J

Elkezdtük

Múlt szombaton, egy 27 napos ciklus után, 28. napon megjött a menzeszem. Örültem is meg nem is. Örültem, mert végre kezdhetünk, és nem örültem, mert így a 8. nap, mikor mennem kell UH-ra pont szombatra esik. 5 napi Gonal adagot írt be a doki a táblázatomba. Most mit csináljak? Szombat este elkezdük a fél Gonapeptylt, 3. nap kell elkezdeni szúrni a 225 egység Gonalt. 3 variáció merült fel bennem:

1)      elkezdem hétfő este a Gonalt és 4 nap stimu után elmegyek pénteken UH-ra, ami még elég korai, nem biztos, hogy látnak valamit is elindulni...

2)      elkezdem hétfő este a Gonalt és 7 nap stimu után elmegyek jövő hétfőn UH-ra, ami már elég késő, ha esetleg változatni kéne az adagon, amúgy lett volna ennyi Gonal otthon, hogy így legyen...

3)      elkezdem hétfő reggel a Gonalt, péntek reggel beadom az utolsó, 5. adagot, még aznap elmegyek UH-ra...

Végül a 3. variációt választottam. Igaz, hogy a péntek reggel beadott Gonal még nem fejti ki annyira a hatását, de talán ez a legkevésbé rossz variáció az összes közül. Hétfő reggel telefonáltam Kaposvárra, hogy akkor péntek reggel elfogy az 5 napi adagom, amit a doktor úr felírt, mennék tüszőnéző UH-ra. 10:30-ra kaptam időpontot. Remélem valami elindul addig, és nem amiatt fogank emelni az adagomon, mert még csak 4 napi Gonal hatott L Gondoltam, hogy pont így fog kijönni, hogy bekavar a hétvége, ez az én szerencsém...

Múlt héten kedden elmentem a házidokihoz, megcsináltatni az altatáshoz kért dolgokat. Az EKG-t szokás szerint rögtön meg is csinálták, és kaptam beutalót nagyrutinra. Szerda reggel elmentem levetetni, tegnap mentem el az eredményért. Megmondom őszintén kicsit meglepett, mert jópár csillagosom lett:

Hugysav: 345 µmol/l Ref:142-340

Süllyedés: 12 mm/h Ref: 2-10

Szerum LDH: 216 U/l Ref: 230-460

MCV: 95,8 fl Ref: 82-95

MCH: 2,01 fmol Ref: 1,7-2

Vizelet Fehérvérsejtek: 12  Ref: <8

A hugysavszintem rendszeresen magasabb szokott lenni a kelleténél, talán megint túl sok fehérjét ettem, nem tudom...

A többi viszont arra utal, hogy gyulladás van/volt a szervezetemben. Múlt héten volt az a nagy meleg, az irodában rengeteg izzadós pasi mellett ülök, akik rendületlenül nyomatták a klimát, ami kb 5 méterre van tőlem, és elég rendesen éreztem a hátamon. Szóval lehet akkor ért valami, derekam is nagyon fájt, lehet a vesémre ment... Nem tudom, de bizom benne, hogy ezzel nem nagyon foglalkoznak majd Kaposváron...

Hát itt tartunk jelenleg, pénteken tudom vinni az összes hiányzó papírunk – Sz. is elment végre a laborba az eredményeiért. Úgy számolom, hogy jövő héten lesz még egy UH kedd/szerdán, és attól függően hogy alakulnak a dolgok, vagy jövő pénteken vagy azután hétfőn lesz a leszívás. Ha jövő pénteken lenne, pont a szülinapomra esne :)

 

Hamarosan kezdünk

Május 26-án, kedden reggel elindultam egyedül Kaposvárra. Múlt héten még beszereztem egy autós töltőt és egy telotartot az automhoz, aznap reggel beizzitozzuk az Igot az okostelon, így minden adott volt, hogy eltévedés nélkül odataláljak. Azért indulás előtt még felhívtam őket, hogy akkor tuti a mai időpontom, ugye? Mondták persze, minden ok, be vagyok írva, de nem tudnék esetleg másik napon menni, mert ma egy kis csúszásban vannak és várni kéne. Mondtam bocsi, nekem ez egy kb 6 órás út, munka és gyerek mellett nem vagyok túl rugalmas. Ebben maradtunk. Így reggel 8-kor elindindulam, biztos ami tuti, nehogy lekéssek a fél 12-es időpontomról. 10:45 perckor parkoltam le a kórház melletti utcában. Parkolójegy vásárlás, gyors telo Sz-nek, hogy minden rendben, szerencsésen megérkeztem, és 11-re értem be a Kaáliba.
Becsekkoltam, kezembe adták a kartonom, és mondták, hogy kicsit várni kell, mert 3 napos hétvége után vannak és csak 1 doki van. Mondtam nem probléma, most már ráérek. A váróban nem voltak sokan, furcsa ez a látvány Tapolca után, ahol sokszor állni kell, mert nem elég a kb 40-50 ülőhely. ¾ 1 körül kerültem be és kb 1 órát voltam bent. Most a másik doki volt, nem az, akinél első konzultáción voltunk. Átnézte a kartonom, amiket a másik doki beleirogatott. Ő is szimpatikus, közvetlen beszédes doki. Szóba került Tapolca, T. doki, és az ottani, szerinte „fapados” lombikok is. Aztán jött, hogy megbeszéljük a mostani stimum. Akkor már 1 hete szedtem a fogigátlót, mondta, hogy mielőtt megjönne, menjek vissza egy UH-ra, hogy megnézzük van-e ciszta. Na, gondoltam magamban, 2 hét múlva megint jöhetek vissza, ezt nem nagyon kalkuláltam bele a szabitervembe. Aztán tovább beszélgettünk, AMH-ról, vitaminokról, vérhigítókról. Kb egy véleményen vannak e témákban a másik dokival, úgyhogy sok újat nem tudtam meg. Aztán megint mondja, h akkor 2 hét múlva UH. Vagy várjunk csak! – folytatta, de hát most is meg tudom nézni, fogamzásgátló mellett nem lesz cisztás, és akkor nem kell visszajönnie! Hurrá!!! Gyors UH következett, ciszta nem volt, endometrium 6,5 – mondta fogigátló mellett ez nem is lesz sokkal vastagabb – hozzáteszem, én sem teszek most azért, hogy megvastagodjon. Aztán visszamentünk az irodába és jött a nagy kérdés, milyen stimum legyen. Ekkor elővettem a táblázatom, és megmutattam, hogy nálam kb mi a helyzet, hogy alakult az előző 4 lombikom. Meglepődött, mikor meglátta, de nagyon tetszett neki. Megnézte, hogy a kartonomban a másik doki 450 egység Gonalos indítást jegyzett fel. Mondtam, hogy köszönöm, én nem nagyon szeretnék ilyen nagy adag hormont, nézze csak meg a táblázatot, semmi jó nem sülne ki belőle. És  akkor most jött az AMH-s téma, hogy milyen alacsony stb. Én mondtam, hogy akkor sem akarok nagy adag hormont, hanem az első 2 stimum valamelyikét, amikor kevés hormont kaptam. Erre szerintem egy kicsit „megsértődött”, hogy persze, lehet itt a’la cart is választani, ki mit akar, meg mit hallott másoktól, hogy annak a másiknak bevállt, és a másikból kiindulva az majd nekem is jó lesz stb... erre mondtam neki, h doktor úr, én csak ezt a táblázatot nézem, én nem foglalkozom mással, én magamból indulok ki, és azt látom, h a sok hormotól sem lesz jobb semmi nálam, sőőőőt.... Erre azért megenyhült, és mondta, igen, ő is úgy látja, h semmivel sem jobbak az eredményeim, mint amikor kevesebb hormont kaptam.
Végül a következő stimulapos papírt nyomtatta ki: beszedem a fogigátlót, megjön, aznap kezdem a gonalpeptytet. 3. nap indul a 225 egység GonalF - 5 napig. 8. napon kell mennem tüszőnéző UH-ra. Csak azt felejtettem el megkérdeznihogy akkor mi van, ha a 8. nap hétvégére esik?? Ez már csak otthon jutott eszembe.

Szóval úgy néz ki, hogy rövid protokollom lesz – sajnos nem antagonista – erre azt mondta, mikor kérdeztem, h miért nem az, mert szerinte azt csak nagyon specális esetben kell alkalmazni, ami nálam nem indokolt.. ennyi...

Bár utólag gondolkodva, a fogigátló miatt lehet hogy nem is nevezhető ez rövidnek? Hisz már az előző ciklus 4. napjától áll a szervezetem a fogigátló miatt.. akkor ez inkább egy extra hosszú protokoll? Nem tudom...

De a lényeg, hogy megúsztam a hatalmas adag hormont. Persze, ha az 1. tüszőnéző UH-on majd kiderül, hogy nem indult be semmi, nem nőnek a tüszők, akkor majd a fejemhez vághatják, hogy de hát én akartam!!!

Nemsokára ez is kiderül.

A gyógyszertárban 80.000 ft-ot fizettem, igaz ez 1800 egység GonalF (2db 900-as tűt írt fel), szóval ez tovább is jó lesz még, mert egyenlőre 1125 egység van beírva a táblázatba + a Gonalpeptyl + 1doboz Femibion + vetettek velem  1 kis hűtőtáskát + 2db jégakkut, mert nem vittem, és ők csak így, hűtve tudják garantálni a minőséget. Ha vége a stimunak, és nem kellenek már, akkor ugyanezért a pénzért visszaveszik.

2 óra elmúlt már mire el tudtam indulni. 5 körül értem haza, pont akkor, mikor Sz. is hazaért Danival az oviból.

Ma vagyok a cilusom 13. napján, még 11 db tabi van a fogamzásgátlóból. Aztán kezdődik az 5. – és remélhetőleg utolsó – lombikunk!

Időpontok, eredmények

A elmúlt ciklusom jó hosszúra sikeredett. A már megszokott 24-26 napos helyett valamiért ez 29 napos volt. 27./28./29. nap volt kis pecsételés és 30.nap (vasárnap) reggelén megjött. Nem tudom mitől lehetett, nem voltam beteg, sem felfázva, talán kicsit stresszes. Az egyetlen + bogyó, amit ennek a ciklusnak az elején kezdtem szedni az a pycnogenol volt, de az egy antioxidáns, nem hiszem, hogy ilyesmit okozna.
Már múlt pénteken, a ciklusom 27. napján láttam, hogy nemsokra megjön, így gyorsan telóztam Kaposvárra, hogy még tuti legyen időpont május utolsó hetére, mert csak akkor tudok csúsztatni. Mondták, h azon a héten W. doki – akinél 1. konzin voltunk – szabin lesz, csak M. doki lesz, ő is csak délig. Mondtam, ok, nekem mindegy, nem akarok ragaszkodni egyik dokihoz sem, mert ott úgy vannak, hogy egyik nap az egyik, másik nap a másik, nem tudunk végigcsinálni úgy egy lombikot, hogy nem kerüljünk néha a másikhoz. Mondtam, hogy ha majd megyek, akkor egyúttal szeretném megcsináltatni a rákszűrést és bakterológiát is. Így május 26, keddre kaptam időpontot, fél 12-re kell mennem. Úgy számoltam, ha  8 körül elindulok, valamikor 11 után odaérek. Most először megyek egyedül ilyen hosszú útra, ráadásul egy teljesen új útvonalon, kicsit tartok tőle.

Szóval ebben a hosszú ciklusban voltam 21. napi vérvételen, ekkor prolactint és progeszteront néztek, ezt kérték még Kaposváron. Azt mondták, 21. nap mindig magasabb a prolactin, ha 300 fölött lesz, akkor meg kell emelni a napi fél Bromo adagomat. (3. napon 137 volt a prolactin úgy, h kb minden 2./3. nap szedtem, mert folyamatosan elfelejtettem). Na miután ezt közölték, rátértem a napi rendszerességre, ügyeltem rá, hogy tényleg minden nap bevegyem, ez kb 1 hétig tartott a 21. napi vv előtt. Így ma nagy megnyugvással láttam, hogy 140!!!! lett az értékem! Pipa! :)

A másik a progeszteron volt, az 58,1nmol/l lett, nem nagyon tudtam hova tenni ezt az értéket, most gyorsan utána olvastam, azt írják, hogy babaprojectnél jó ha 40 felett van, és azt jelzi, hogy volt peteérésem! Akkor ez is pipa! :)

És végre megvan a homocisztein szintem eredménye is! Mivel MTHRF homozigóta vagyok, ennek az értéknek magasnak kell lennie, félve néztem meg a papírt. Az erdmény: 5,3 referencia tartomány 5-20! Mi van? Aztán időközben eszembe jutott, hogy tavaly októberben néztek nekem folsav szintet, az akkori értékem 17,8 referencia tartomány: 3,1-20,5. Akkor most tényleg mi van? A homozigóták nem tudják hasznosítani a folsavat, tehát alacsony a folsav szintjük és jó magas a homocisztein szintjük! Se a folsavam nem alacsony, se a homocisztein nem magas, ezek után még mindig MTHFR homozigóta vagyok? Mert szerintem egyre kevésbé. És ezek előtt a vv-ek előtt csak inofolicot ittam hónapok óta meg párnaponta bekaptam egy 3mg-os folsavat – amit egyébként nem is tudok hasznosítani. Na mindegy, majd jövő kedden elviszem Kaposvárra, aztán kielemzik...aztán szerdán elmegyek a helyi genetikai tanácsadásra, végülis ez a doktornő  küldött el erre a vv-re, mondjon rá valamit.

Sz. végre túlvan az ANTSZ-es vérvételeken. Múlt héten ugye kért beutalót a házidokitól, aki a magánlaborba írta meg neki, mint fizetős vérvétel. 1 hete elment, hogy leveteti, de ott közölték vele, hogy ez ingyenes, miért akar érte fizetni??? Menjen vissza a házidokihoz és irasson vele egy másik, TB támogatott beutalót! Úgyhogy Sz. kedden megiratta az új beutalót, bár a házidoki értetlenkedett, de azért megcsinálta, és tegnap levette a magánlaborban, ingyen a vért! Ennek az eredményét sajnos nem tudom vinni kedden, mert 1 hetet modtak rá, nem baj, majd viszem legközelebb.

Szóval alakulnak a dolgok, már csak egy ekg-t és nagyrutint kell majd csináltatnom leszívás előtt, és vége!!!

Ma vagyok a ciklusom 5. napján. 3. nap este szerettem volna elkezdeni a fogamzásgátlót, de persze elfelejtettem... Így 4. nap reggelén kezdtem, jún 9-én fogy el a 21 szem, a ciklusom 24. napján! Aztán kezdünk! :)

Az elmúlt hét nagyvonalakban és A TERV! :)

A múlt hét viszonylag gyorsan telt, próbáljuk intézni a hiányzó papírokat, mire újból mennem kell – kb 2,5 hét múlva – arra minden meglegyen. Sz. volt a házidokinál, kért beutalót Hiv, Herpatitis és Lues vizsgálatokra. Ami nagyon fura, hogy a doki egyenesen a magánlabornak írta a beutalót, és közölte, hogy kb 6-7000Ft-ot kell majd fizetnünk érte... Hát ennyit az ingyenes vérvételekről és a TB-ről.
Én voltam 21. napi hormon vérvételen, ma meglesz az eredmény, de fogalmam sincs róla mikor tudok bemenni érte, mert minden nap csak 9-től van leletkiadás. Rákérdeztem a homocisztein eredményemre, megnézték a gépben, még nincs kész. De hát már több mint 2 hete levették, hogyhogy nincs meg? Biztos megint hiányzik egy reagens, ezért nem tudják megcsinálni... na köszi. A csaj rendes volt, amíg vették a vérem, felhívta a labort, hogy miért nincs még meg az eredmény, azt mondták neki, hogy összevárnak párat, és majd egybe megcsinálják... Hát ennyit az ingyenes vérvételekről és a TB-ről.
A múlt hét legnagyobb eseménye azonban az volt, hogy csütörtöktől hivatalosan is élettársak lettünk :) És mindezt potom 15600Ft-ért. A hülyének is megéri :)

És akkor most jön A TERV! :)

Nagyon, nagyon sokat gondolkodtam magunkon az elmúlt 1 hétben, mióta hazajöttünk Kaposvárról. Sokszor éjszakákon át, még aludni sem tudtam emiatt.

Viszont tettem egy számomra hatalmas felfedezést! :) Most már csak az a kérdés, hogy meg tudom-e győzni a dokit, hogy jól van úgy, ahogy gondolom :)

Szóval, ami szöget ütött a fejmeben az a doki AMH-val kapcsolatos megjegyzése volt. Én ugye elmondtam neki, hogy mit gondolok, hogy engem tönkretett a 13 évig tartó fogamzásgátló szedése – 20 évvel ezelőtt egy főiskolásnak az elsődleges szempont az volt, hogy minél olcsóbb legyen, azok pedig jó adag hormont tartalmaztak, ezen kívül túlvagyok 4 lombikon, az utolsó ráadásul akkora adag hormon volt, hogy csoda hogy még működök... Erre a doki teljes nyugalommal közölte, hogy bizony más is szedett fogamzásgátlót, másnak is volt sok lombikja, mégsem tette tönkre az AMH-juk. EZ TISZTÁN GENETIKA!!!

Ok, akkor induljunk ki ebből. GENETIKA. Tehát örököltem a korai menopauzát. Utánanézve Anyunak 50 éves korában, a nagynénémnek – nem tudom ez mennyire számít – már 40 éves korában eljött a változó kor!! Tehát rám is hasonló korai menopauza vár. (Ismerek egy lányt, akinek az anuykája 60-hoz volt közel mikor a változókorba lépett, ennek a lánynak 8-as az AMH-ja!)

Ami a lényeg, hogy ha nekem alacsony az AMH-m, most úgy tűnik jelenleg 0,6 körüli, ez pár évvel ezelőtt sem lehetett sokkal több. Amikor 2011-ben elkezdtük a lombikot, NEM NÉZTÉK AZ AMH-t!!! Senkit nem érdekelt, senkit nem ijesztegettek vele. Jó volt az FSH? Igen. Jó volt a TSH? Igen. Jó volt a Prolactin? Igen. És mindez elég volt ahhoz, hogy minimális hormonnal indítsuk a lombikot. Lett is 14 petesejtem, igaz 3. napra csak 2 maradt, de a sok hormon nem rontott a minőségen, így 1 embió szépen fejlődött és meg is tapadt :) A 2. lombikunknál, amikor kezdük a tesoprojectet – 2013. októberben - már nézni az AMH-t, kiderült, hogy nekem nem valami fényes, ezért elkezdtek tömni hormonnal. Minél több hormont kaptam, annál rosszabbak lettek az eredményeink, egészen addig, míg a 3. lombiknál fejlődésben leállt embriókat kaptunk vissza, a 4.-nél pedig már beültetés sem volt. Tehát, meg kell győznöm a dokit, hogy nekem minimális hormonra van szükségem, annak ellenére, hogy alacsony az AMH-m. Nézzük csak a többi hormonértékem, ami teljesen rendben van, menjünk vissza 2011-be, és csináljuk végig úgy ezt a lombikot. Hogy mindez jól érthető és átlátható legyen, csináltam egy táblázatot, amiben egy oldalon ott van a 4 lombikunk minden részlete. Ebből tökéletesen látszik, hogy minél nagyon a hormon, annál sz@rabb minden más! Tisztában vagyok vele, hogy most nem lesz 14 petesejtem, nem is ez a cél. Én csak 3-4 tökéletes minőségű petesejtet szeretnék, amik osztódni is képesek!
Íme a táblázat:

 

És ezután, hogy végképp megerősítsem magamban az igazam, rátaláltam Ezüstmackó oldalán erre az esettanulmányra:

„...40 évesen kezdte a lombikokat a kistesóért, 300IU-s Gonal-ra ekkor nem is reagált, törölni kellett a ciklust, később változó protokollokkal, változó mennyiségű Gonal és egyebek mellett lett pár tüsző és petesejt, de sosem sikerült semmi, míg végül a 7. lombik lett a befutó, alacsony dózisú stimu mellett (150 gonal a korábbi 450 helyett) 4 tüsző, 4 petesejt, 4 embrió és 42 évesen ikerlányokat szült.
A különbség az, hogy neki volt olyan orvosa, aki küzdött érte, és értett is ahhoz, amit csinál. Kurva sok pénze ráment a nőnek, de úgy volt vele, hogy pénzt tud majd teremteni a menopauza után is, petesejtet viszont nem. És ma 3 gyerekes anya, mind saját petesejtből.”

Hát ennyi. Nagyon remélem, hogy Kaposváron nyitottak erre a dologra, és a doki nem akar ezek után teletömni hormonnal!!! Lássák végre be, hogy a sok hormon tönkreteszi a petesejtet!! És akkor ez a vége, ami nálunk is az utolós 2 esetben. Izgulok, hogy fog reagálni, remélem nem hiszi, hogy okosabb akarok nála lenni, és nem fordítva sül majd el a dolog. Talán tudunk ésszerű kompromisszumot kötni!

Időközben úgy döntöttem nem szedem a DHEA-t. Nem teszem tönkre az amúgy tökéletes hormonjaim vele, az AMH-on meg úgysem ez fog segíteni. Inkább az Inozitolt szedem duplán.

Ma vagyok a 24. ciklusnapon, ha megjön – remélem csak a hét vége felé – elkezdem szedni a fogamzásgátlót :)

 

A kaposvári Kaáliban

Elérkezett hát a várva várt nap J
Reggel időben keltünk, szerencsére sikerült is időben elindulnunk, 7-kor már úton voltunk az oviba. Kb féluton jutott eszünkbe, hogy Dani úszócuccai otthon maradtak, így fordulhattunk vissza, kicsit sem voltam ideges L Az út - a gps szerint is - 3 óra, nekünk 11-re volt időpontunk úgy, hogy előtte kértünk egy spermavizsgálatot, szóval fél 11 körül jó lett volna ott lenni. Most már nagyon kellett sietnünk. Az ovitól végül 7:40-kor tudtunk elindulni. Egerszegen még megálltunk tankolni és 11 előtt 5 perccel érkeztünk az intézetbe. A váróban csak páran ültek (nem mint Tapolcán szoktak, ahol levegőt is alig kapni a tömegben), felvették az adataink és Sz. már meg is kapta a tégelyét a kulccsal. Nem tudunk elég messzire menni ahhoz, hogy ismerőssel ne találkoznánk, ez most is így volt J Amúgy tudtam ám, hogy ott lesznek, a pár férfi tagja a feleségét várta, akinek fagyasztott embios beültetése volt aznap. Még Tapolcán ismerkdetünk meg velük (bár a lány szombathelyi, őt ismerte Sz.régebbről is), az utolsó lombikunknák együtt voltunk leszíváson, és mivel kísértetiesen hasonlít a sorsunk, azóta is tartjuk a kapcsolatot. Nekik Tapolcán 2 lombikjuk volt, egy tavaly nyáron egy pedig novemberben, de a beültetésig ott egyszer sem jutottak el, alig volt leszívott petesejt, és ráadásul  2-3 naposan mindig leálltak az embiók a fejlődésben – akárcsak nálunk. Aztán intézetet váltottak, eljöttek Kaposvárra, és most áprilisban volt az 1. lombikjuk, ahol 5 gyönyörű embiot hoztak nekik össze, 2-t visszakapott akkor, 3-at le is tudtak nekik fagyasztani. Sajnos a stimus hónapban nem sikerült nekik, most a 3 fagyibabából 2 szépen felébredt, nagyon drukkolok nekik, hogy ez most sikerüljön. Azért elgondolkadtó, hogy mi lehet az oka annak, hogy egyik helyen még beültetés sincs, a másikon meg még fagyasztani is tudnak??

Szóval ott várakozunk, közben Sz. is visszajött, és fél 12 előtt kicsivel hívtak minket, hogy bemehetünk a doktor úrhoz. Aznap nem volt M. doki, akihez eredetileg bejelentkeztünk, de W. dokival is maximálisan elégedettek voltunk, nagyon szimpatikus, segitőkész, türelmes és még humora is van J Kicsivel több mint 1 órát voltunk bent, ezalatt átnéztük az összes eddigi leletünk, hogy miket szedek most, miket kéne még szednem, milyen vizsgálatok/papírok kellenek még, mikor és hogy tervezzük a lombikot:

1.      Kiderült hogy enyhe IR-em van. Ez azért eléggé meglepett, mert eddig mindenki tökéletesen meg volt elégedve az eredményemmel:

Éhgyomri glucose 4,7mmol/l
60 perces glucose 5,1mmol/L
120 perces glucose 4,3 mmol/L
Inzulin 5,9mIU/L
Inzulin 60 perc 26,3mIU/L
Inzulin 120 perc 23,7 mIU/L
Inzulin rezisztencia (HOMA index) 1,23

Ők nem nézik a HOMA indexet, mert az önmagában nem jelent semmit. Ami a gond, az az, hogy a 120 perces cukrom alámegy a 0 percesnek – mégha nincs is rá túl nagy inzulinválasz, ez akkor is gond. A másik probléma, hogy a 120 perces inzulinom 4-szerese a 0 percesnek, és a 4-szeres érték pont a határon van és ez már enyhe IR. Így felirt 500mg Metformint, amit csütörtök este kezdtem el szedni.

 

2.      Nagyon alacsony az AMH-m. A 0,6-os utolsó értéket ők egyáltalán nem veszik javulásnak, nem szokták ilyen gyakran nézegetni, szóval nyugodjak bele, hogy alacsony, és ez nem nagyon fog már változni. (Azt persze ő sem tudta megmondani, hogy miért ilyen alacsony az FSH hozzá, csak annyit mondott, hogy örüljünk neki, hogy a 2 értékből csak az egyik rossz, a másikkal nem kell foglalkozni). Erre azt mondta, szedjek DHEA-t. Ekkor gyorsan elétettem a tavaly októberi leletem, ami 3-4 hét DHEA tabletta szedése után készült, és látszik, hogy iszonyatosan megemelkedett a tesztoszteron és DHEA-szintem, és mondtam, hogy ezt nem szívesen szedném. Erre megnézte a mostani tesztoszteron szintem, azt mondta nagyon az alsó határon van, nyogodtam kezdjem el szedni. 75mg az ajánlott napi adag, nekem 50mg-os maradt még tavalyról, abból szedjek napi 1-et, de ha ennyire félek tőle, akkor 2naponta egyet, mert úgy tűnik, amúgy is jobban reágolok rá, mint más – másoknák 2 hónap szedés szokta ennyire megemelni a hormonértékeket.

3.      Múltkor a nődokimmal megbeszéltem, hogy a Bromocriptin csak 2 naponta szedem, mert nagyon szépen levitte 1500-ról 130-ra. Most azt javasolták szedjem naponta, mert ha túl magas a 21.napi prolactinom, ami náluk 300-at jelent (a felső határ amúgy valahol 500körül van), akkor meg kell emelni az adagom. Nagyszerű, ezért most biztos ami biztos, naponta szedem a felet belőle.  Most pénteken megyek amúgy erre a vérvételre.

4.      Írt fel D vitamint, mert igaz hogy jön a nyár, de ők most is javasolják napi 3000NE D vitamin szedését. Ezt szedtük amúgy eddig is, de most legalább nem kell a receptért futkozni.

5.      Szedjem továbbra is az Inofolicot – vagyis az Inozitol port, ezzel nagyban hozzájárulhatok a petesejtek jobb minőségéhez. Bár én napi 4-et szedek, mióta olvastam, hogy ennyit javasolnak máshol, hogy tényleg használjon, szerintük elég nekem 2 is belőle, csökkentsem le, így is túl sok mindent szedek már...

6.      Tök felesleges volt elmennünk immnológiai és genetikai kivizsgálásra, aki már szült, annál sokminden nem derülhet már ki – és így is volt. Mivel MTHFR homozigóa vagyok, szedjem tovább a femibiont, de a sima patikai folsavat nyugodtan abbahagyhatom, azt úgysem tudja hasznosítani a szervezetem, csak azt, ami a femibionban van. Milyen érdekes, hogy az 1. lombiknál, ami sikerült, csak Femibiont szedtem, és sikerült. Vajon lehet összefüggés?

7.      Szedjem továbbra is az aspirin protectet, bár ők csak a stimu alatt javasolják a kezdését, de ha nekem Egerszegen azt mondták, hogy már most szedhetem nyugodtan, akkor ne hagyjam abba. Valószínű beültetés után szúrnom kell majd a Clexanet is. Ilyenkor azért elgondolkodom, hogy anno, mikor elkezdtük 2011-ben, fogalmam sem volt semmi ilyesmiről, nem szedtem semmi extrát, nem szúrtam semmit, mégis sikerült... biztos, hogy kell ez a sokminden???

8.      Közben behozták Sz. eredményét. 40mill/ml. 30% gyorsan mozgó, 30%lassan mozgó, 40% álló. 40millios eredménye még soha nem volt, de a 30% jól mozgó elég kevésnek tűnik. A doki szerint ez egy sima IVF-hez is elég – Tapolcán az 1. leszámítva, mindig ICSI volt. Itt lehetőség van egy bizonyos PICSI eljárásra, amikor is a biológus a legszebben mozgók közül választ, nem csak találomra. Még nem tudom, mit válaszzunk, egyenlőre nekem a sima IVF a legszimpatikusabb, ott még működik a természetes szelekció.

9.      Mikor szeretnénk lombikozni? OEP-es időpontunk szeptemberre van, de mivel most minden leletünk friss, hónapok óta szedjük a vitaminokat, és úgy érzem lelkileg is készen állunk már egy újabb lombikra, ezért azt mondtuk, hogy amint lehet, kezdenénk. Átnézte, mik azok a leletek/papírik, amik még hiányoznak nekünk, szerencsére nem kell már sokminden:

a)      nekem egy friss rákszűrés

b)      az altatáshoz EKG és teljes vérkép

c)       Sz-nek STD vizsgálatok (HIV, Hep.)

d)      és kell egy közjegyző általi élettársi nyilatkozat – érdekes, hogy ezt Tapolcán soha nem kérték....

10.  A doki szerint, hogy a saját szervezetem ne zavarjon be, fogamzásgátlós hónappal indítsunk. Fel is írta, és majd a ciklus 3.-5. napján kell elkezdenem. Ha a 3. napon elkezdem, a 21. ciklusnapig oda kell érnem, hogy fel tudják írni a leállító szurit, és meg tudjuk beszélni, hogy milyen stimulációm legyen. Csodálkozott, hogy Tapolcán, mind az összes lombik Suprefact+Gonal F volt, ők soha nem szoktak csak egyféle hormont alaklamzni, mindig kombinálják. Mivel a GonalF-ben csak FSH van, ezért ha ezt kapnék mindenképpen kapnék még valamit, amiben LH is van. Vagy van egy szer, amiben mindkettő benne van, csak ez nagyon drága, de ezt is lehet választani. Ez a Pergoveris. Majd együtt kitaláljuk.

Szóval amiben maradtunk, az egy júniusi fizetős lombik, addig beszerezzük a hiányzó papírokat.

Összességében nagyon pozitív az új hely, az orvosok hozzáállása, az egész rendszer, bízom benne, hogy jó döntést hoztunk, mikor őket választottuk.
Ami aggaszt, az a távolság, Kaposvár nagyon-nagyon-nagyon messze van!!!! 6 órát ültünk az autóban, már minden bajom volt, mire odaértünk Daniért az uszodába, éppen beestünk érte. Nem tudom hogy fogom ezt végigcsinálni.
Múlt héten letöltöttem az IGO-t a telomra, az én automban nincs GPS, és a leszívást leszámítva egyedül kell majd járnom. Kb 7-8 alkalommal kell majd mennem, próbálom úgy megoldani, hogy a melohelyen nem szólok semmit róla. Valószínű minden alkalmat szabival kell megoldanom, nem tudok csúszóval csak úgy „kiugrani”.

Ma vagyok a 17. ciklusnapon, kb. 1 hónap múlva kezdődik a stimu J  

Izgulós...

Holnap lesz április 30, megyünk az 1. kaposvári konzultációnkra. Nem is értem, mi ez az izgulás, ami elkapott, úgy érzem magam, mint anno 4,5 évvel ezelőtt, amikor először mentünk Tapolcára. Ismét tele vagyok kérdésekkel, várakozással, reményekkel.

Hálásak vagyunk Tapolcának, Török doktorúrnak, minden ott dolgozónak, hisz nekik köszönhetjük a gyönyörű nagyfiúnk.

Most mégis úgy érezzük, hogy kell valami, ami más, ami nem az eddigi, valami kis apró változás, ami talán meghozza nekünk a várva várt csodát!

Ez lesz az 5. lombikunk... és remélem, egyben az utolsó is...

Húzós reggel

Múlt héten szerdán, mikor hívtam a nődokim, azt kérte, ma reggel menjek be hozzá az sztk-ba, és akkor elrendezzük a homocisztein szint mérésem.

Reggel 8-tól van rendelése, nekem 9-re kell beérni dolgozni (egy másik városba – az sztk-tól kb 30perc), tuti simán beérek időben. Gondoltam, kicsivel előbb odamegyek, és beugrom, levetetem a nagyrutint, amire múlt héten kértem beutalót. Ezt a másikat, úgyis a nőgyógyászaton veszik le. Azért biztos ami biztos, tegnap szóltam a főnökömnek, lehet, hogy egy kicsit kések ma, de igyekszem 9-ig beérni.

Na, nálunk szokás szerint 5:50-kor csörgött az óra. Szokásos reggeli rutin, 6:50-re sikerült is összeszedni magunk, és elindulni. Danit Sz. vitte az oviba, én meg rohantam az sztk-ba.

7-re oda is értem, és így a 34-es sorszám lett az enyém!! Hát ez fantasztikus, gondoltam magamban, de talán 8-ig végzek, nem kell utána messze menni, csak a folyosó túlvégére. 7-kor el is kezdték a vérvételt, talán a szokásosnál kicsit lassabban ment, mert eggyel kevesebben voltak ma. 7:50-kor hívtak be, felvették az adatokat, kisit várni kellett, és kb 8:10-re értem a nőgyógyásaztra – ahol ma is terhesgondozás volt. Beültem a váróba a sok hatalmas pocakos lány mellé. Kiderült, hogy a doktor úr még nincs itt, azt mondták, majd olyan negyed 9 körül ér be. Ok, ez jó, legalább nem késtem el, én akartam ugyanis elsőnek gyorsan besurrani, úgyis csak 2 perc az egész, míg odaszól a szomszéd szobába, hogy mit vegyenek le nekem. Ismét várakozás. Doktor úr nem kapodta el, fél 9 után esett be. Kb 10 perc múlva nyilt az ajtót, valakit szólítottak vizsgálatra. Nekem több sem kellett, gyorsan odaadtam a papírom az aszisztensnek, hogy nekem csak beutaló kell. Ok, várjak. Fél perc sem telt el, már szólítottak is! Wow! Ez gyors volt. Doktor úr már diktálta az aszisztensnek, hogy akkor ezt a beutalót írja meg. Kicsit beszélgettünk ezalatt, mondtam neki, hogy megyünk jövő héten Kaposvárra, úja belevágunk. Nem is tudta, hogy ott is van Kaáli, kérdezte kihez megyünk, mondtam, hogy Mánfai doktorhoz. Nagyon jó véleménnyel volt róla, ismeri, tudja, hogy Pécsről ment oda, és biztos jó kezekben leszünk! :) Aztán mondtam, hogy még lehet, hogy jövök majd pár beutalóért, ami még oda kellhet, de ha már itt vagyok, mi lenne, ha megírná nekem a 21. napi hormon vérvételes beutalót :) Nagyon kedves volt, rögtön mondta, hogy persze, és már diktálta is az aszisztensnek, hogy lesz még egy beutaló, progeszteront kell nézni. Mivel láttam egy kaposvári lány kaális papírjait, tudtam, h 21. napon prolactint is kérnek, ezért mondtam, hogy azt is írjuk még rá. Ez simán ment :)

Viszont eközben kiderült, hogy ők a szomszéd szobában ezt a vért nem veszik le, menjek vissza a másik laborba, ahol reggel levették a nagyrutint, ezt csak ott tudják, és csakis az utolsó pillanatban, amikor megérkezik a vérszállító emberke a hűtőtáskával. Visszaballagtam hát a másik laborhoz, ahol még mindig nagyon sokan vártak, bekopogtam, mondták, hogy majd 9-fél 10 körül szokott jönni az emberke, addig csak üljek le, és ha meglátom a nagy hűtőtáskás pasast, akkor rohanjak be utána. Amilyen szerencsém nekem lenni szokott természetesen nem 9-kor jött, hanem már majdnem fél 10-kor. Mikor bementem, már vártak és tudták, hogy nekem specko vérvételem lesz, mindenkit félreállítottak és én jöttem :) Az egyik nő jeget hozott, a másik vette le a vérem, a harmadik meg pakolta a hűtőtáskát. Fél 10-kor végeztem , és 10-re sikerült is beérnem a munkahelyemre! De a nagy sietségben elfelejtettem megkérdezni, hogy mire lesz meg az eredmény!!! Ááááááá!!! Ennek valahol utána kéne néznem, mindenesetre nagyon jó lenne, ha jövő csütörtökig a kezemben lenne!!!