Boldog karácsonyt! 😊🎄

Fotózás 8 naposan

Sáránk születésének története

Június 23-án, vasárnap kezdődött. Danival megbeszéltük, hogy a kiírt dátum - június 29 - vészesen közeledik, és amúgy is kitört a nyári szünet, használjuk ki ezt az időt, és legyünk minél többet kettesben. Ennek a tervnek a része volt, hogy akkor mi a kistesó születéséig együtt alszunk. Sz. kiköltözött a hálóból, Dani pedig be. Este 10 körül járhatott, Dani már az új helyén, és én is készültem lefeküdni. Amint befeküdtem az ágyba, éreztem egy nagyobb mocorgást, és a következő pillanatban kifolyt belőlem valami. Irány ki, hogy lássam, mi is lehet, de végül nem tudtam beazonosítani, színtelen, szagtalan folyás volt. Beraktam egy, betétet, és mentem aludni. Reggel nem volt sok folyadék a betétben, de véres volt. Ekkor hívtam a fogadott szülésznőt, hogy mi újság. Azt mondta, a vér az jó jel, elindult valamiféle tágulás, és szerinte nem magzatvíz volt, de van neki otthon 2db ellenőrző betétje, találkozzunk, és akkor megtudhatjuk, mi is az. Délelőtt be is raktam, de semmilyen elszineződés nem volt rajta, amúgy a folyás állaga is más volt, mint az estinek, gondoltam, hogy ez most tuti nem magzatvíz - viszont az előző estiben nem voltam biztos. Folyamatosan tartottuk a kapcsolatot a szülésznővel, és azt javasolta, hogy hétfő lévén az én dokim van a kórházban, hívjam fel, és nézessem meg magam. 2óra körül hívtam, felvázoltam a helyzetet, mondta fél 5körül menjek be, megnéz ultrahangon. 4körül elmentem zuhanyozni, és mikor húzom fel a bugyim, megint jött egy loccs. Kb annyi, mint előző este. Napközben utána néztem a neten az otthoni magzatvíz ellenőrzésnek, és kiderült, hogy egy sima lakmusz papír elég hozzá. A hüvelyi folyás ugyanis savas, a magzatvíz viszont lúgos. 7feletti PH-nál már mondhatjuk, hogy az magzatvíz. Így gyorsan fogtam egyet és belemártottam a bugyimban lévő folyadékba, íme:

A bal oldali sárgás tesztet délelőtt csináltam, azon nincs elszineződés, a délutáni teszt kb 9-es PH-t mutat.
Szóval irány a doki, aki UH-on megállapította, hogy csökkent a magzatvíz mennyisége, de nem vizsgált meg. Azt mondta, hogy valószínű felül repedt a burok, és most szivárog. Most rögtön nem fektet be, de másnap reggel fogjam a pakkom és csekkoljak be, mert jobb, ha szem előtt vagyok. Így hazamentünk és gyorsan összedobtam a kórházi táskám, mert azt mindig csak halogattam. Utolsó hármasban töltött esténken kisétáltunk a főtérre fagyizni. Ott találkoztunk Dani pár ovis társával, nagyon jól érezték magukat - túl jól, aminek aztán az lett a vége, hogy Dani beesett a főtér legnagyobb rózsabokrába. Atyaég, hogy nézett ki szegény gyerek! Az egész testét karcolások és tüskék borították. Úgyhogy este 10-kor még szedtem ki belőle a tüskéket és ápoltam a sebeit...
Másnap - kedd - reggel 9 körül megérkeztek mamàék, hogy elvigyék magukkal Danit, amíg én kórházban vagyok. De persze ki nem hagyta volna, hogy bekísérjen ő is a kórházba, így mamáék nàlunk maradtak, míg mi hárman besétáltunk a kórházba. Szerencsére nem voltak sokan, kb. 10 perc várakozás után behívtak. Hálóingre vetkőztem, aztán kikérdeztek, majd egy nagyon fiatal doki megvizsgált. Azt mondta, hogy ő már nem érzi a burkot és kb 2 ujjnyira már nyitva vagyok. És mivel már vasárnap óta szivárog a magzatvíz, ezt már nem kéne sokáig húzni, ő most felküld szülészetre, és az ottani doki majd eldönti mi legyen, ő oxis indítást javasol. Kimentem a fiúkhoz, akik segítettek felcipekedni, és mivel ők csak az ajtóig kísérhettek, így ott azzal köszöntünk el egymástól, hogy majd jelentkezem a hírekkel, Dani megy mamáékkal, Sz pedig bemegy dolgozni. Kb 10 óra volt ekkor. Nagy meglepetésemre nem vajúdóba kísértek, hanem rögtön szülőszobára. Szerencsére pont üres volt az, amelyikben Dani született. ☺️ Szóval bekísértek, újabb adategyeztetés, gyors pisi, aztán rámkötötték a szívhang és fájásfigyelőt. Mondanom sem kell, hogy továbbra sem volt fájásom, semmi jele nem volt, hogy bármi készülődne odabent. Közben írtam a szülésznőnek, hogy hogyan állok, és abban maradtunk, hogy ha kötik az oxit rögtön szóljak, és kb 15perc múlva ott van. Ekkor jött a másik doki, megvizsgált, ő sem érezte a burkot, és mivel van egy olyan szabály, hogy burokrepedéstől számított 48 órán belül meg kell születnie a babának, ezért most rögtön be is kötteti az oxitochint. 10:45-kor kötötték be, 11-re ott volt a szülésznő, pár perccel később pedig Sz is megérkezett. A fájások kb negyed óra múlva már szépen jöttek. Dél körül jutott eszembe, hogy nem kaptam beöntést, és lehet, hogy kéne. Így infúzióról le, irány a mosdó. Kb 10-15 perc esett ki, és kb negyed 1-kor ismét gépen voltam. A szülésznő javasolta, hogy ne másszak vissza az ágyra, hanem üljek labdára, ő masszírozza a derakam, én pedig az ágyra hajolhatok. Jó is volt ez a póz, viszont ez a kis kiesés épp elég volt ahhoz, hogy a fájások teljesen leálljanak, kezdhettünk mindent előlről. A fájások aztán gyorsan visszatértek, kb 2 percesek voltak ekkor, viszont csak fél percig tartottak, és ezt kevésnek mondták. Szóval nem voltak elég jók a fájások a megfelelő táguláshoz. 13óra körül jött vissza a doki megvizsgálni, kb 3ujjnyi volt a tágulás. Emelt az oxi adagoláson és beadatta a méhszáj lazítót. Vissza a labdára, és vártam a szuri hatását, tudtam , hogy nemsokára jönnek az igazi, iszonyatos fájások. Kb fél 2 volt, mikor elkezdődött. Szépen jöttek 2 percenként, ezek már 45-50 másodpercig tartottak. Fél 3-kor jött a doki, valahogy visszaszenvedtem magam az ágyra, 4ujjnyi volt a tágulás. Aztán benyúlt egy olloval, megcsipni a magzatburkot, ha még lenne, de csak egy kis haj volt az ollóban. Szép barna, pedig azt hittem szőke lesz majd, mint én 🙂  Az ágyon sehogy nem volt jó, iszonyat kemény és kényelmetlen, hol az egyik hol a másik oldalamra próbáltam feküdni.  Közben a szülésznő folyamatosan ellenőrizte mi újság odabent, ekkor már kb fél percenként jöttek a fájások, és egyszer csak látom, hogy kezdődik a sürgölődés, öltöznek be, alakítják át az ágyat. Ennek nagyon örülten, tudtam, hogy hamarosan vége. Viszont semmit nem éreztem, amit kellett volna (mármint a székelési ingert), és a fájások is gyengültek. Szóval állt mindenki a lábamnál, és várták, hogy tegyem, amit tennen kell, de mondtam, hogy bocsi, fájás nélkül képtelen vagyok nyomni, és különben sem érzem, hogy nyomnon kéne. Összenéztek, mi legyen, aztán valamit piszkáltak az infúzión, és szép lassan jöttek vissza a fájások. Valahogy nem ment olyan jól a nyomás, mint anno Daninál, akkor pikk-pakk pár nyomás után kicsusszant a több, mint 4kilos baba. Most nagyon megszenvedtem, bár most sem tartott sokáig. Aztán egyszer csak meglátták a fejét, és közölték, hogy arccal felfelé jön!!! Ezért nem éreztem a székelési ingert, mert az arcával, orrával nem ingerelte azt a részt. És már készültek is a vágáshoz, mert így nagyobb hely kell. Végül 15:05 perckor megszületett Sára, a mi kis csodababánk 😍

Tegnap már 6 hetes volt, iszonyat gyorsan megy az idő

Megszületett

Ma délután 15:05-kor 3730 grammal és 51 centivel megszületett Sára babánk 😍😍😍
Mindketten nagyon jól vagyunk 🙂

Repül az idő

Már 2 hónapja, hogy itthon vagyok, és csak úgy repül az idő. A laptoppal történt valami, szerintem lassan feladja, telóról még nem volt erőm pötyögni, de most végre rászátam magam. A hétvégén vettem egy újat, a céges őskövületet meg elpakolom addig, amíg vissza nem megyek dolgozni.
Próbálom összeszedni a gondolataim, hogy mi minden történt ebben a 2 hónapban, talán semmi fontos nem marad ki. Szóval április elején voltam a soron következő UH-on, akkor voltam 28+3 hetes. Ez volt a 2. nap, hogy már nem dolgoztam, a doki ekkor közölte, hogy a külső méhszáj kezd nyílni. Kicsit megijedtem, mert Daninál nem volt ilyen, zárva volt minden a végéig. Végül azt mondta, hogy a cipekedést abba kell hagynom és pihenjek többet. Mivel már nem dolgoztam, így ez nem volt gond, másnaptól már Dani cipeli az iskolatáskáját (reggelente, mint a málhás ló, úgy szoktam elindulni). Ami még +infó volt, hogy a súlya már akkor nagyobb volt, mint amit a kora indokolt volna, akkor a méretei alapján másfél kilóra saccolta a doki, egyúttal "megnyugtatott", hogy ezúttal se számítanak 4 kiló alatti babára! 🙄 ( Dani anno 4200grammal született.... )Én ekkor tartottam +10 kilónál.
Másnap volt a terheléses cukor vizsgálat. Sajnos következő nap csörgött a telefonom, és közölték, hogy a 120 perces értékem pont határértéken van  - 7.8 lett a az emelkedett érték 7.8-11 között van - 1 hónap múlva meg kell ismételni a vérvételt. Kicsit beparáztam, mert nem szerettem volna diétázni, így kicsit elkezdtem figyelni rá, hogy miket eszem. Az elejétől tartó gyomorsav ezidő tájt rosszabbodott, már szinte reggeltől estig a Salvus vizet ittam, így annyira nem volt gáz figyelni s kajára, mert szinte mindentől rosszul voltam.
Május elején volt a következő vizsgálat, akkor voltam 32+3 hetes. Védőnőnél minden ok volt, kiderült, hogy fogytam is, +9kilo volt akkor rajtam. Dokinál is minden rendben volt, fejvégű és 2200gr volt kb ekkor. (Visszanéztem, Dani pontosan ezen a napon 2140gr volt - szép kilátások...) Másnap volt az ismételt cukorvizsgálat, ekkor már nem volt gond, 6.1 lett a 120 perces értékem.
Aztán másnap mentem a házidokihoz, kiiratni magam táppénzre, mert addig szabin voltam. Megemlítettem a dokinak a gyomorsav problémámat, és írt fel rá egy Ludea nevű gyógyszert. Bevettem még aznap este egyet, következő nap még egyet, és lássatok csodát, minden savbajom megszűnt!!  Tudtam aludni, újra enni, és szuperül éreztem magam. Aztán elkezdtem felbátorodni, és olyan ételeket is ettem, ami nálam addig tiltólistás volt, mert evés után pár perccel már mart is a sav: kv, tea, csoki, hagyma, ubi, gyümölcsök...egyedül paradicdomot nem eszem azóta sem, annyira bátor azért nem vagyok 😀 Szóval azóta jól vagyok, van hogy naponta, 2naponta kapok be egy szemet, de ez egy csodaszer 🙂
Meg is lett az eredménye az új étvágyamnak, ugyanis a múlt heti mérlegelésre híztam, akkor +11kilo lett a hízásom. Ami szerencsére nem látszik rajtam, nem vizesedem, mint anno, csak a hasam nőtt! Aznap délután volt az utolsó dokilátogatásunk,36+3 hetes voltam aznap, minden rendben volt, belső méhszáj teljesen zárt még, és a súlya aznap kereken 3 kilo volt (Dani ugyanekkor 2880 volt).
Tegnap töltöttem a 37. hetet, egy jó kis eperszedéssel ünnepeltük 😊 Utána csináltam gyorsan eperfagyit, eperturmixot, epres sajttortát, meg még ebédet is kellett főzni, nem mondom, hogy nem fáradtam el, de egyáltalán nem érzem magam 9 hónapos terhesnek...gondolom a következő 3hetet simán kihúzom még, nem számítok arra, hogy előbb beindulna ..a kórházas pakkokat még nem kezdtem el pakolni, tulajdonképp még jó sok mindent be is kéne szereznem... Majd jövő héten próbálom erre rávenni magam. Kedden jön a védőnő, remélem nem akarja megnézni. Amúgy szegény semmit nem fog látni, semmi jele, hogy hamarosan baba érkezik hozzánk. Igaz, hogy a lakás majdnem 90nm, de csak 2 szobánk van, egyik Danié, másik a háló. A terv az, hogy majd ha megszületett, akkor elhozzuk mamáéktól Dani régi ágyát, és odatoljuk mellém - a 4. oldalát nem rakjuk fel, így majd babaölként használjuk. De addig felesleges elhoznunk, mert csak a helyet foglalja. Akkor majd csak dumcsizunk 😁
Jah, múlt héten mondja, hogy kb októberig hiánycikk a babás K vitamin, ad nekem egyet, hogy legalább a kórházba tudjak vinni egyet, amit ott beadnak neki, ez ok is, de mi lesz utána??? Ők próbálnak gyűjteni kismamáktól megmaradt vitaminokat, de gondolom mindenkinek nem jut majd... Remek....
Hát itt tartunk most, még kb 3 hét a végéig - amit egyáltalán nem várok 😐 Imádok terhesnek lenni, és mindent, ami ezzel jár...és tudom, hogy ez az utolsó, ezt már soha többet nem élhetem át, így még rosszabb..Nah, de majd összeszedem magam ☺️ Itt amúgy mindenki nagyon várja már, hogy megszülessen, szerencsére Dani is, napról napra még jobban 🙂 Nagyon készül a nagytesó szerepre, már mindenkinek kiosztotta mi lesz a feladata 😁 Szerencsés lett az időzítés is, már csak 1 hét a suli,  utána meg lesz több mint 2 hónapunk, hogy összeszokjunk négyesben 😍

25 hetes pocak

A hétvégén megszületett az első pocakfotónk... azt mondják, már most hatalmas, kb mindenki azzal jön, hogy biztos, hogy nem ikrek??? Kész vagyok tőle....és én nem is látom még olyan vészesnek... 

+10 kilonál tartok.

24+4

ennyi vagyok ma, rohan az idő...Tegnap voltunk UH-on, minden ok, és továbbra is fejvégű, remélem ez így is marad a végéig. Sajnos most nem kaptunk képet, mert kifogyott a papír a gépből, de a doki lementette a fotokat, és majd következő alkalommal kinyomtatja azokat is. (ami majd április 9-én lesz)

Szinte a kezdetektől +1 héttel nagyobbnak méri az UH, és már 830gr!!! Hihetetlen mekkora már. A mozgását naptól napra jobban érzem, Sz is, sőt most már van úgy, hogy kívülről is szemmel látható néhány mozdulata 😊Daninak még nem szóltam, mert kiszámíthatatlan, hogy épp mikor rúg, türelme pedig nincs percekig erre várni 😊 Amúgy már talán kezd hozzászokni a gondolathoz, hogy nemsokára már nem lesz egyedül. Van úgy, hogy maga kéri, hogy beszélgessünk róla, hogy milyen lesz, mi hova kerül, kinek mi lesz a feladata 😊

Fura, hogy anno mikor Danival voltam terhes, ilyenkorra már mindenünk megvolt, a babakocsitól a babaszobáig , most annyira nem vagyok rákattanva témára. Pár ruhácskát már vettem, persze csak rózsaszínt, mert fehér és unisex szinekből van otthon is. Amúgy ha jobban belegondolok, tulajdonképp semmi extrára nincs is szükségünk, mivel mindenünk megvan, nem adtam el semmit. Babakocsi, légzésfigyelő, ágy, etetőszék, minden. Amit szeretnék mindenképp az egy babaöböl, mivel sajnos csak két szobás a lakás, így mindenképp mellettem lesz. Ehhez sajnos kell venni egy pelusra csiptethető légzésfigyelőt is, mert az én mozgásomat is érzékeli a hagyományos, így az használhatatlan. Ja, és egy relax fotelt is vettünk már, akciós volt ausztriában a Lutzban 😊 Szeretnék majd mindenképp szoptatni (ezért is a babaöböl ötlet, hogy ne kelljen éjszaka felkelnem), Danival sajnos ez nem nagyon jött össze, szerintem túlparáztam az egészet ☹ Abból az időből megvan az elektromos mellszívó is, szinte érintetlenül.

Jövő szombaton megyünk 4D UH-ra, a Kriotól kaptunk ajándékutalványt, mert még januárban megkötöttük a szerződést.

Cukorterhelésre pedig majd április 10-én kell mennem, remélem minden ok lesz! Akkor elvileg már nem dolgozom, úgy tervezem, hogy április 5 lesz az utolsó munkanpom. Már vágom a centit, még 16 munkanap!

És közben a nevét is kitaláltuk, Sára lesz 😊

20.

Múlt héten elkapott valami nyavalya. Már pénteken éreztem, hogy kerülget valami, ami aztán szombatra le is vert a lábamról. Aznap tölöttem a 20. hetet. A hétvégi 2 napban szerencsére volt alkalmam sokat pihenni, és az ürömbe vegyült egy kis öröm is – a sok pihenáésnek köszönhetően végre tudtam magamra figyelni, és akkor megéreztem 😊 Tényleg csak nagyon enyhén és szombaton csak 2-szer, és nem is voltam benne teljesen biztos, hogy valóban Ő az. Aztán vasárnap megint éreztem, akkor már tudtam 😊 Napról napra többet érzem a mozgást, tegnap este már kb fél órán keresztül 😊

Munka mellett sajnos nem tudom figyelgetni magam, bár ma reggel miután ettem, azt hiszem megint éreztem 😊

Most már csak az kell, hogy a fiúk is átéljék ezt velem 😊 Bár ehhez még kell pár hét.

Hétfőn nem dolgoztam, reggel 8-ra mentem a kórházba  a 20. heti genetikai UH-ra. Szerencsére gyorsan bekerültem, 4. voltam. minden a legnagyobb rendben 😊 Nem nagyon mocorgott, pedig direkt ettem előtte, és végig háttal volt, harántfekvésben.

Miután itt végeztem mehettem fel a 3.-ra a genetikai tanácsadásra. A doktornő meg volt elégedve minden eredményemmel, így oda már nem többet mennem.

Aztán hazafelé beugrottam a házidokihoz, mert volt még vv eredményem, amit nem hoztam el. Mikor beléptem a váróba... háááát, jó sokan voltak. Már majdnem sarkon fordultam, mikor kijött a beteg, utána az aszisztenssel, aki közölte, hogy türelem, a doktornő most átment a szomszéd rendelőbe helyettesiteni, aztán majd jön. Nah, több sem kellett nekem, már ott is voltam az ajtóban, és mondom miért jöttem. Mivel már régóta ismer, be is hívott, odaadta a leletet, + egyúttal adott beutalót a 24. heti vv-re.

Ezután hívtam a védőnőt, hogy ok-e, ha most megyek, szerencsére jó volt neki. A reggeli kört gyalog tettem meg, de mivel már kezdtem fáradni, és éppen a házunk előtt vezetett az út, így kocsiba pattanttam és úgy mentem.

A védőnőnél is minden ok volt, a vérnyomásom 100/80 volt, igaz a reggeli futkosás a pulzusomon meglátszott, az 92 lett. A mérlegeléskor kiderült, hogy eddig 6 kilot híztam, az előző mérés óta 1-et, védőnő elégedett volt. Amúgy Danival a 20. hétre már 10 kilo volt rajtam, a végére +18. Talán most sem lépem túl ezt a számot.

A védőnő után elmentem Dani iskolájába, mivel 2 tanárjának is akkor volt fogadóórája, és ezt már régóta terveztem. Erről amúgy most nem írnék nagyon, hosszú, maradjunk annyiban hogy küzdünk... leginkább figyelem, szorgalom témában, na meg persze szépen gyűlnek a feketék is. Azt mindegyik tanár elismeri, hogy nagyon okos, csak a szorgalma van a béka segge alatt. Szerencsére a bizonyítványa szép lett, szinte mindenből kiválóan teljesitett, a magyarnak az írás része megy nehezebben (olvasni szépen olvas), nem nagyon megy a betűk szép kerekítése, ebből végül így jól teljesíett. A magatartása lett változó, de az talán majd alakul.

Mire hazaértem már 1 óra volt, ettem és ledőltem, elfáradtam és még a nyavalya is rajtam volt ☹ (amúgy még most is...)

Aztán tegnapra voltam visszarendelve a magánrendelőbe, méhszáj teljesen zárt, a vizsgálat után pedig bejöhettek a fiúk is az UH-ra. Nem mondom, hogy Dani túlságosan értékeli ezeket a kiruccanásokat, még nem igazán tudja kivenni a 2D-s képekből mit is kellene nézi, mert ugye volt a kis dinnye (a feje), a nagy dinnye (a hasa), na meg a 4 répa (a végtagok) 😊 A lényeg, hogy minden ok, 1 nap alatt harántból fejvégű fekvésbe került (amiből kb semmi nem éreztem) és természetesen most is csak a hátát láttuk. Szóval azt hiszem ez a titok nyitja, a gyerek egyszerűen befelé rúgkapál...

És íme, a tegnapi szerzeményünk - már amennyit látni hagyott magából, a kis pálcika ujjaival azért mutatja, hogy kettő 😊

Pedig jó ötletnek tűnt....

Így utólag visszagondolva, nem is tudom, hogy jutott eszembe az, hogy elmegyek 😊

Talán nem gondoltam bele igazán, hogy mivel is járna ez az utazás: háztól házig kb 25 óra, 2 átszállás, 6 felszállás-leszállás, nehéz csomagok, időeltolódás, meleg, vírusok...stb...

És mivel nem gondoltam ebbe bele, csak azt láttam, hogy még mindig számítanak rám, még mindig fontos vagyok, ezért hétfőn igent mondtam - na persze azok után, hogy konzultáltam a nődokimmal, és végül Sz. is rábólintott.

És ahogy teltek az órák, úgy jöttek elő gondolataimban a fenti dolgok szépen sorban...meg persze Sz. is egész nap rágta a fülem, hogy biztos jól meggondoltam-e.

Aztán este átbeszéltük, és arra jutottunk, hogy ez most nem ér ennyit, így kedd reggel, mikor beértem, rögtön beszéltem a főnökömmel, és visszamondtam....

Szóval egy fél napig úgy volt, hogy utazom Montereybe.... de nem.... 😊

Most próbálok inkább többet foglalkozni magammal, és kevesebbet a meloval.

Ma bejelentették, hogy ki veszi át a munkám, szóval fokozatosan adom át a dolgokat, amúgy április végéig tervezek maradni.

Hétfőn megyen a 20. heti nagy UH-ra, akkor leszek 20+2. Ami érdekes, és egyben elszomorít, hogy még egyáltalán nem érzem mozogni ☹ Danit ilyenkor már éreztem, most meg semmi. Igaz, hogy van kis hasi felesleg, de ez akkor is megvolt. Talán amiatt van, hogy most elől van a méhlepény (Danival hátul volt), és pont takarásban van.

A magam megnyugtatására ezért vettem egy szívhanfigyelőt, így pár naponta be tudunk hallagtózni 😊  

Most meg mit csináljak???

Szombaton töltöttem a 19. hetet, így már a 20.-kat taposom.

Most szólt a főnököm, hogy jövő szombaton ki kellene utazni Mexikóba 1 hétre!

Basszus!

Felhivtam a nődokit, ő azt mondja nem gond, a legjobb időben vagyok, igaz hosszú az út, sétáljak sokat.

Sz. még bizonytalan, szerinte erre most nincs szükségünk...

2-ig kell válaszolnom....  áááááááááá

16+3

Kedden voltam UH-on, akkor voltam 16+3 hetes.
Minden rendben, a kisasszony korának megfelelően fejlődik :)

BÚÉK!

Rég jártam erre. Az utolsó sikertelen lombik eléggé megviselt. Talán, mert tudtuk, hogy az az utolsó. Ráadásul mindent megtettünk a siker érdekében. 4 gyönyörű embriót kaptam vissza, és SEMMI! Még csak el sem indultak.

Akkor azt mondtam, hogy ennél többet már én sem tudok tenni, itt a vége. Az alcsony AMH-on kívül tulajdonképp nincs más bajunk, nem tudom, miért nem akar sikerülni. Akkor elengedtem a témát. Azt hittem örökre.

Aztán májusban, a 40. szülinapom előtt egy hónappal megint elkezdett foglalkoztatni a táma, de a lombikot már teljesen kizártuk.

Így aztán csak abban reménykedtünk, hogy a spontán próbálkozás sikert hozhat, és ha jönni akar hozzánk az a kis lélek, akkor jön is.

És egyszer csak megtörtént a csoda.

Október 20-án reggel végre ott volt a pozitív teszt a kezemben.

Egyszerűen nem akartuk elhinni, hogy ez a csoda velünk történik... tulajdonképp még a mai napig nem fogtam fel....pedig már a 16. hetet taposom 😊

És ha a genetikai vérvétel eredménye nem csal (ami amúgy teljesen negatív lett), júniusban kislányunk születik 😊

ET+12

Ma reggel csináltam egy tesztet, annak ellenére hogy tudtam, hogy a pénteken beadott fél Ovitrelle még nem ürült ki teljesen. Múlt kedden (ET+5) is csináltam már egyet, hogy lássam, 4 nappal a HCG beadása után milyen erős a 2. csík, és legyen mára összehasonlítási alapom. Szóval előkészítettem a múlt heti tesztet, amin szépen látszódik egy halvány 2. csík. Melléteszem a mait, és várok. És csak várok és várok. Semmi. Hómező.

Nem tudok mit mondani. Még az a kis Ovitrelle sem látható rajta!

A mai vérvételre már csak Sz. kedvéért mentem el.

ET+11

A hétvége elég változékony hangulatban telt. Pénteken még teljesen meg voltam győzedve arról, hogy ez most sikerült. Aztán este, miután megérkeztünk az Őrségbe, már elkezdett fájdogálni a hasam. Nem görcsölt, de határozottan menzis fájdalom volt. Aztán kb 2 óra múlva elmúlt. Hajnali 1-kor arra ébredtem, hogy megint. Akkor már elég rossz lelki állapotban voltam, szinte reggelig nem tudtam visszaaludni, de reggelre szerecsére elmúlt. Gondolom a nemalvástól szombat délelőtt elég rendesen szédültem, a vérnyomásom is alacsony volt. Aztán ebéd után kitaláltuk Sz-el, hogy elmegyünk moziba, a legközelebbi mozi 40km. Egész úton nagyon fájt a hasam, a moziban végig, és a hazaúton szintén. Aztán elmúlt. Éjjel 1-kor szintén erre ébredtem, szintén fent voltam reggelig, de szerencsére vasárnap reggelre elmúlt. És azóta nem éreztem ilyet, igaz néha 1-2 percre még mindig jelentkezik, de ilyen intenzíven azóta nem. Pecsételésnek nincs még nyoma, az elmúlt 5 lombik alkalmával ilyenkorra már rég megjött, most semmi. Gondolom a dupla adag progeszteron dolgozik.

Tegnap este elfogyott a Prolulex, igaz van receptem, de a holnapi vv eredményig nem váltom ki. Addig ma és holnap megy az 1db Crinone reggelente.

ET+8

Kicsit izgalmasra sikeredtek az elmúlt napok. Szerdánként én megyek Daniért az oviba, mert Sz akkor hosszúnapos. Most is így történt, 3 perccel zárás előtt be is estem, de azért még voltak jópáran. Az óvónő már úgy fogadott, hogy szeretne beszélni velem. Mondta, hogy nemrég történt egy kis baleset, Danit fejberúgta egy társa, feldagadt az arca. Nah, szuper, nézem Danit tényleg tiszta piros volt a jobb fele, és egy kb 2 centis seb is volt a szája felett. Elnézést kértek, mi elindultunk. A kapuig értünk, amikor Dani közölte, hogy hánynia kell. Visszafordultunk, de csak a bokrokig jutottunk nekiállt szegényem öklendzeni, na meg persze sirni. Csak azt hajtogatta, hogy nem érzi jól magát, és hánynia kell. Fogtam, berakta az autóba és irány a kórház. Megröntgenezték a fejét, hogy kizárják a törést (ide Sz. ment be vele), aztán átküldtek minket a gyerekamulanciára. Ott is megvizsgálták szerencsére akkor már nem voltak tünetei, de a biztosnág kedvéért bent kellett mardnunk. Sz. hazaszalad pár holmiért – ekkor már este 7 volt, meg hozott kaját, mert egész nap nem nagyon ettünk. Este 10 volt mire ágyba került. Az ágyon osztoztunk, én kb egész éjjel semmit nem aludtam. Danihoz 3-szor jöttek be vényomást mérni, az 5 órásira úgy felébredt, hogy már nem is aludt vissza. A kórházi protokoll szerint 72 órát kellett volna maradnunk, de Dani szerencsére nagyon jól volt már, 3 orvos is megvizsgálta, így tegnap délután hazajöhettünk. Ma a mamáéknál van, ma még pihet, és hétfőn reggel újra ovi.

Én amúgy jól vagyok, tüneteim nagyon nincsenek, néha érzem a petefészkeim, néha az alhasam, de szerencsére a görcsök, és az ilyenkor már jelentkező pecsételés elmaradt. És ez remélem a következő 8 hónapban így is marad J

Már csak 4-et kell aludni a hcg vérvételig, most már kezdek izgulni. J

ET+4 (7.dpo)

Nem tudom mi ez, lehet a délben elfogyasztott sült zöldségek, de már kb 2 órája nagyon fáj / szurkál a hasam, egészen lent, a szeméremdomb környékén és néha kisugárzik a petefészkekbe és a derekamba. Hasonlít a menzis fájáshoz, de ez talán nem annyira görcsölős inkább tompább.

Daninál semmi ilyet nem éreztem, fogalmam sincs mi ez... lehet ilyen a beágyazódásos fájdalom?? Remélem! :)

Négyesfogat

Ott hagytam abba, hogy a szerdai telofonálás után megtudtuk, hogy 4 embriócskánk fejlődik.

Tegnap időben indultam, igaz, hogy csak 10:30-ra kellett mennem, de már 10-kor odaértem, ami nem is volt gond, mert rögtön mehettem is be. Tibor, a biológus már vigyorogva várt. Mondta, hogy 3. napra mind a 4 embiónk megmaradt, ráadásul a 3db 8 sejtes mellett lett egy 10 sejtesünk is! Atyaég, még soha nem maradt 4 embriónk 3. napra, és még soha nem volt 10 sejtesünk! Mondtam is neki, hogy ez olyan jó hír, hogy mindjárt elsírom magam J Aztán kérdezte, hogy hányat szeretnék visszakapni. Mondom ez nem kérdés, természetesen mind a négyet! J Mire nevetve mondta, hogy ezt ő is így gondolta! J Szuper! Kértem embryogluet – igaz, ez tavaly is volt, és nem jött be, de gondoltam az utolóst fullosan csináljuk. Most először kaptam lipid infúziót (beültetéskor is kaptam 3-at, most 2-t), és az embriok speciális táptalajban fejlődtek (embryogen), talán ennek köszönhető a kis 10 sejtesünkJ

Most először irattam Nutridrinket, áááááá de fini (sajnos a fehérjeport jól benéztem - a citromos sajtorta ízű elég rossz választás volt) Ezt vajon meddig lehet inni? J És hányat lehet naponta? J

Jah, és ami még szintén első, az az Ovitrelle – még soha nem kaptam beülti után, tulajdonképp azt sem tudom, hogy miért kell....4-szer kell adnom felet, péntek-kedd-péntek-kedd. Így kb. 3 hét van a tesztig. Ki bírt ennyit várni??? A dokinak az volt a javaslata, hogy a jövő pénteki nagyjából kiürül a következő keddig, amikor is már a 15.dpo-n leszek, ezért aznap reggel, mielőtt beadnánk az utolsó fél Ovitrellet, menjek el HCG vérvételre. Úgyhogy így fogok tenni, de még addig is 11-et kell aludni J

Amúgy ezt találtam az Ovitrelle kiürülésével kapcsolatban, ehhez tudok majd viszonyítani:

1/2 amp kiürülési ideje: 125 HCG ( 4-5 nap az elfogadott)
beadástól számított
30 óra múlva (1nap 6 óra) : 62,5 HCG
60 óra múlva (2 nap 12 óra): 31,5 HCG
90 óra múlva (3 nap 18 óra) : 15,6 HCG
120 óra múlva (5 nap ) : 7,8 HCG
150 óra múlva (6 nap 6 óra ) : 3,9 HCG
180 óra múlva (7 nap 12 óra) : 1.95 HCG

 

És jut eszembe, még soha nem voltam HCG vérvételen! Most már jó lenne egy ilyen is! J

Holnap beültetés

A 6 kis petécskéből mára 4 maradt, de a biológus szerint szépen osztódnak. Holnap 10:30-ra kell mennem.

UH-2 + leszívás

Gyors összefoglaló, mert mint mindig, most is időhiányban szenvedek.

Szóval ott tartottam, hogy múlt hétfőn elég kis méretűek voltak még a tüszőm, 6mm körüliek. Aztán jött Mici, a szuper tanácsával, hogy egyek fehérjét. Szerdán el is kezdtem a feherjepor + egyéb fehérjék extra adagú bevitelét. Ennek az lett az eredménye, hogy 4 nap múlva, pénteken lett: 2db 18mm, 1db 17mm és 3 db 14mm-es tüszőm, Mnyh:9,6mm.  Nagyon örültem magamnak J

Így azt beszéltük meg, hogy szombat este fél 9-kor tüszőrepesztő, hétfőn reggel leszívás. Persze eddig túl simán ment minden (pl. egyszer sem felejtettük el beadni a szurikat – mint eddig kb mindig), szóval már várható volt, hogy valami balul sül el. Erre szombat estig kellett várni. Az történt ugyanis, hogy szombaton Tökfesztivál volt az Őrségben a mamáéknál, reggel bepakoltunk mindent 2 napra + kis hűtőtáskába a 2 tüszőrepesztőt és elindultunk. Nagyon jól telt a nap, és akkor elérkezett 20:30, a beadás ideje. Sz-el diszkréten elvonultunk, hogy gyorsan beadjuk, amit kell. Nyitja a hűtőtáskát és következő beszélgetés zajlott le:

Sz: Miért a Gonalt hoztad el?

Én: (nevetve) Dehogy azt, nézd meg, az a tüszőrepesztő.

Sz: (halál nyugodtan) Nem, ez Gonal.

Én: ..... – odafutok, látom, hogy az tényleg a Gonal.. az életem pörgött le kb a szemem előtt...leizzadtam és az ájulás kerülgetett -  most feleslegesen csináltuk végig a stimut? Nekem ezt rögtön be kéne adnom, hogy hétfő reggel mehessek leszívásra!!! MOST MI LESZ????

Én: (fél perc múlva, mikor meg tudtam szólalni) Akkor most mi legyen?

Sz: ????

Én: Ha hétfőn reggel leszívásra akarunk menni, akkor most rögtön haza kell mennünk (60km)

Sz: Rendben, akkor induljunk.

 

20:35-kor már a kocsiban ültünk, és 21:25-kor már a 2. tüszőrepesztő is bennem volt.

 

Hétfőn 5!! leszívás volt. Én töredelmesen bevallottam, hogy mi történt, mire közölték, hogy semmi gond, akkor én leszek az utolsó.

Hát ennyi. Kb. fél 11-kor mentem be a műtőbe, és 11-kor ébredtem kint. 6 petesejtet tudtak leszívni. Holnap derül ki, hogy mi újság, reggel kell telóznom.

 

Progipótlásra kaptam napi 1 Prolutex injekciót estére + napi 1 Cronine gélt reggelre. Talán elég lesz arra, hogy ne jöjjön meg majd idő előtt....

UH-1

A ciklusom nem úgy alakult, ahogy terveztem, ezen persze már meg sem lepődök, sőt, ami új, már fenn sem akadok. Szóval múlt hétfő helyett már előtte szombaton megjött, és mivel már nem akadok fenn ilyen apróságokon, a tervem többi részén nem változtattam. Így 5. nap kezdtem a Gonalt (3.nap helyett). ami viszont most meglepő volt, hogy elég sokáig elhúzódott a vérezgetés. Az érdemi rész kb 4. nap volt, de még vasárnap is (9.nap!!) volt kis folt a betéten. A tegnapi UH vizsgálat után pedig szintén... Lehet, hogy a múlt havi méhnyálkahártya sértés zavart be ennyire, mert még soha nem volt ilyen.

Ráadásul a tegnapi UH-on sem kaptam jó híreket. 5 napi Gonal után (3nap 300NE + 2nap 225NE) nagyon kevés és nagyon kicsik a tüszők. Jobb oldalon 4 db volt 1db 7mm-s, ez volt a legnagyobb és volt még 3 kisebb, azokat le sem mérte. Bal oldalon 2db volt -  1db 7mm-es meg egy kisebb. Mnyh 5mm. Nem túl fényes. Most elkezdetem nagydózisban enni az E vitamint, és a méhpempőt. De a tüszőimet nem tudom mivel tudnám növekedésre bírni? L  Mától visszaemelte az adagom 300NE-re, és pénteken kell mennem a következő UH-ra. A hétfői leszívásra és a csütörötöki beültetésre már másfél hónapja kiírtam a szabim, nem tudom tudnék-e ezen változtatni... Még bízom a csodában, hogy összeszedik magukat péntekik!